Rómaiakhoz 1
Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhí-
vott apostol, elválasztva Isten evangyé-
liomának hirdetésére,
2 Melyet eleve megígért az ‹ prófétái
által a szentírásokban,
3 Az ‹ Fia fel‹l, a ki Dávid magvából
lett test szerint,
4 A ki megbizonyíttatott hatalmasan
Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a
halálból való feltámadás által, a mi Urunk
Jézus Krisztus fel‹l,
5 A ki által vettük a kegyelmet és az
apostolságot a hitben való engedelmes-
ségnek okáért, minden pogányok kö-
zött, az ‹ nevéért;
6 Kik között vagytok ti is, Jézus
Krisztusnak hivatalosai:
7 Mindeneknek, a kik Rómában vagy-
tok, Isten szerelmeseinek, hivatalos
szenteknek: Kegyelem néktek és békes-
ség Istent‹l, a mi Atyánktól és az Úr Jé-
zus Krisztustól.
8 El‹ször hálát adok az én Istenem-
nek a Jézus Krisztus által mindnyájato-
kért, hogy a ti hiteteknek az egész vilá-
gon híre van;
9 Mert bizonyságom nékem az Isten,
kinek lelkem szerint szolgálok az ‹ Fiá-
nak evangyéliomában, hogy szüntelen
emlékezem fel‹letek,
10 Imádkozásaimban mindenkor kö-
nyörögvén, vajha egyszer már jó sze-
rencsés út adódnék nékem Istennek aka-
ratából, hogy hozzátok mehessek;
11 Mert kivánlak titeket látni, hogy
valami lelki ajándékot közölhessek ve-
letek a ti meger‹sítésetekre,
12 Azaz, hogy együtt felbuzduljunk
ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg
az enyém által.
13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjá-
tok atyámfiai, hogy én gyakran elvégez-
tem magamban, hogy elmegyek hozzá-
tok (de mindez ideig megakadályoztat-
tam), hogy köztetek is nyerjek valami
lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok
közt is.
14 Mind a görögöknek, mind a barbá-
roknak, mind a bölcseknek, mind a tu-
datlanoknak köteles vagyok.
15 Azért a mi rajtam áll, kész vagyok
néktek is, a kik Rómában vagytok, az
evangyéliomot hirdetni.
16 Mert nem szégyenlem a Krisztus
evangyéliomát; mert Istennek hatalma
az minden hív‹nek idvességére, zsidó-
nak el‹ször meg görögnek.
17 Mert az Istennek igazsága jelente-
tik ki abban hitb‹l hitbe, miképen meg
van írva: Az igaz ember pedig hitb‹l él.
18 Mert nyilván van az Istennek harag-
ja mennyb‹l, az embereknek minden
hitetlensége és hamissága ellen, kik az
igazságot hamissággal feltartóztatják.
19 Mert a mi az Isten fel‹l tudható,
nyilván van ‹ bennök; mert az Isten meg-
jelentette nékik:
20 Mert a mi Istenben láthatatlan,
tudniillik az ‹ örökké való hatalma és is-
tensége, a világ teremtését‹l fogva az ‹
alkotásaiból megértetvén megláttatik;
úgy, hogy ‹k menthetetlenek.
21 Mert bár az Istent megismerték,
mindazáltal nem mint Istent dics‹ítet-
ték ‹t, sem néki hálákat nem adtak; ha-
nem az ‹ okoskodásaikban hiábavalókká
lettek, és az ‹ balgatag szívök megsö-
tétedett.
22 Magokat bölcseknek vallván, balga-
tagokká lettek;
23 És az örökkévaló Istennek dics‹sé-
gét felcserélték a mulandó embereknek
és madaraknak és négylábú állatoknak
és csúszó-mászó állatoknak képmásá-
val.
24 Annakokáért adta is ‹ket az Isten
szívök kivánságaiban tisztátalanságra,
hogy egymás testét megszepl‹sítsék;
25 Mint a kik az Isten igazságát hazug-
sággá változtatták, és a teremtett dolgo-
kat tisztelték és szolgálták a teremt‹
helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.
26 Annakokáért adta ‹ket az Isten
tisztátalan indulatokra; mert az ‹ asz-
szonynépeik is elváltoztatták a termé-
szet folyását természetellenesre:
27 Hasonlóképen a férfiak is elhagy-
ván az asszonynéppel való természetes
élést, egymásra gerjedtek bujaságuk-
ban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén,
és az ‹ tévelygésöknek méltó jutalmát
elvevén önmagokban.
28 És a miképen nem méltatták az Is-
tent arra, hogy ismeretökben megtart-
sák, azonképen oda adta ‹ket az Isten
méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen
dolgokat cselekedjenek;
29 A kik teljesek minden hamisság-
gal, paráznasággal, gonoszsággal, kap-
zsisággal, rosszassággal; rakvák, írigy-
séggel, gyilkossággal, versengéssel,
álnoksággal, rossz erkölcscsel;
30 Súsárlók, rágalmazók, istengyûlö-
l‹k, dölyfösek, kevélyek, dicseked‹k,
rosszban mesterked‹k, szüleiknek enge-
detlenek,
31 Balgatagok, összeférhetetlenek, sze-
retet nélkûl valók, engesztelhetetlenek,
irgalmatlanok.
32 Kik jóllehet az Isten végzését is-
merik, hogy a kik ilyeneket cselekesz-
nek, méltók a halálra, mégis nemcsak
cselekszik azokat, hanem az akképen
cselekv‹kkel egyet is értenek.
Rómaiakhoz 2
Annakokáért menthetetlen vagy óh em-
ber, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben
mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod;
mivel ugyanazokat míveled te, a ki
ítélsz.
2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek íté-
lete igazság szerint van azokon, a kik
ilyeneket cselekesznek.
3 Vagy azt gondolod, óh ember, a ki
megítéled azokat, a kik ilyeneket cse-
lekesznek, és te is azokat cselekszed,
hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
4 Avagy megveted az ‹ jóságának,
elnézésének és hosszútûrésének gazdag-
ságát, nem tudván, hogy az Istennek jó-
sága téged megtérésre indít?
5 De te a te keménységed és meg nem
tért szíved szerint gyûjtesz magadnak
haragot a haragnak és az Isten igaz
ítélete kijelentésének napjára,
6 A ki megfizet mindenkinek az ‹
cselekedetei szerint:
7 Azoknak, a kik a jó cselekedetben
való állhatatossággal dics‹séget, tisz-
tességet és halhatatlanságot keresnek,
örök élettel;
8 Azoknak pedig, a kik verseng‹k és
a kik nem engednek az igazságnak, ha-
nem engednek a hamisságnak, búsulás-
sal és haraggal.
9 Nyomorúság és inség minden go-
noszt cseleked‹ ember lelkének, zsidó-
nak el‹ször meg görögnek;
10 Dics‹ség pedig, tisztesség és bé-
kesség minden jót cseleked‹nek, zsidó-
nak el‹ször meg görögnek:
11 Mert nincsen Isten el‹tt személy-
válogatás.
12 Mert a kik törvény nélkûl vétkez-
tek, törvény nélkûl vesznek is el: és a
kik a törvény alatt vétkeztek, törvény
által ítéltetnek meg.
13 (Mert nem azok igazak Isten el‹tt,
a kik a törvényt hallgatják, hanem azok
fognak megigazulni, a kik a törvényt
betöltik.
14 Mert mikor a pogányok, a kiknek
törvényök nincsen, természett‹l a tör-
vény dolgait cselekszik, akkor ‹k, tör-
vényök nem lévén, önmagoknak törvé-
nyök:
15 Mint a kik megmutatják, hogy a
törvény cselekedete be van írva az ‹
szívökbe, egyetemben bizonyságot té-
vén arról az ‹ lelkiismeretök és gondo-
lataik, a melyek egymást kölcsönösen
vádolják vagy mentegetik,)
16 Azon a napon, a melyen az Isten
megítéli az emberek titkait az én evan-
gyéliomom szerint a Jézus Krisztus által.
17 Ímé te zsidónak neveztetel, és a tör-
vényre támaszkodol, és Istennel dicseke-
del,
18 És ismered az ‹ akaratát, és válasz-
tást tudsz tenni azok között, a melyek
különböznek attól, mivelhogy a tör-
vényb‹l megtaníttattál;
19 És azt hiszed magadról, hogy te a
vakoknak vezet‹je, sötétségben le-
v‹knek világossága,
20 A balgatagok tanítója, a kiskorúak
mestere vagy, bírván a törvényben az
ismeret és igazság formáját.
21 A ki azért mást tanítasz, magadat
nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy
ne lopj, lopsz-é?
22 A ki azt mondod, ne paráználkodjál,
paráználkodol-é? a ki útálod a bálványo-
kat, szentségtör‹ vagy-é?
23 Ki a törvényben dicsekszel, a tör-
vénynek megrontása által az Istent gya-
lázod-é?
24 Mert az Istennek neve miattatok
káromoltatik a pogányok között, a mint
meg van írva.
25 Mert használ ugyan a körûlmetélke-
dés, ha a törvényt megtartod; de ha a
törvényt áthágod, a te körûlmetélkedé-
sed körûlmetéletlenséggé lett.
26 Ha tehát a körûlmetéletlen pogány
megtartja a törvénynek parancsolatait,
az ‹ körûlmetéletlensége nem körûl-
metélkedésül tulajdoníttatik-é néki?
27 És a természett‹l fogva körûlme-
téletlen ember, ha a törvényt megtartja,
megítél téged, a ki a betû és körûlme-
télkedés mellett is a törvénynek meg-
rontója vagy.
28 Mert nem az a zsidó, a ki küls‹ké-
pen az; sem nem az a körûlmetélés, a mi
a testen küls‹képen van:
29 Hanem az a zsidó, a ki bels‹képen
az; és a szívnek lélekben, nem betû sze-
rint való körûlmetélése az igazi körûl-
metélkedés; a melynek dícsérete nem
emberekt‹l, hanem Istent‹l van.
Rómaiakhoz 3
Mi tekintetben különb hát a zsidó?
vagy micsoda haszna van a körûlmetél-
kedésnek?
2 Minden tekintetben sok. Mindenek
el‹tt, hogy az Isten reájok bízta az ‹
beszédeit.
3 De hát hogy ha némelyek nem hittek?
Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é
hiábavalóvá az Istennek hûségét?
4 Távol legyen. S‹t inkább az Isten le-
gyen igaz, minden ember pedig hazug,
a mint meg van írva: Hogy igaznak ítél-
tessél a te beszédeidben, és gy‹zedel-
mes légy, mikor vádolnak téged.
5 Ha pedig a mi igazságtalanságunk
az Istennek igazságát mutatja meg, mit
mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Is-
ten, hogy minket büntet? Emberi mó-
don szólok.
6 Távol legyen! Mert akkor mi módon
ítéli meg az Isten a világot?
7 Mert ha az Istennek igazsága az én
hazugságom által öregbült az ‹ dics‹-
ségére, miért kárhoztattatom még én is,
mint bûnös?
8 S‹t inkább ne cselekedjük-é a rosszat,
hogy abból jó származzék? -- a mint
minket rágalmaznak, és a mint némelyek
mondogatják, hogy mi így beszélünk, a
kiknek kárhoztatása igazságos.
9 Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é?
semmiképen nem. Mert az elébb meg-
mutattuk nyilván, hogy zsidók és görö-
gök mindnyájan bûn alatt vannak;
10 A mint meg van írva, hogy nincsen
csak egy igaz is;
11 Nincs, a ki megértse, nincs, a ki
keresse az Istent.
12 Mindnyájan elhajlottak, egyetem-
ben haszontalanokká lettek; nincs, a ki
jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
13 Nyitott sír az ‹ torkuk; nyelvökkel
álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge
van ajkaik alatt.
14 Szájok telve átkozódással és kese-
rûséggel.
15 Lábaik gyorsak a vérontásra.
16 Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17 És a békességnek útját nem ismerik.
18 Nincs isteni félelem az ‹ szemök
el‹tt.
19 Tudjuk pedig, hogy a mit a tör-
vény mond, azoknak mondja, a kik a
törvény alatt vannak; hogy minden száj
bedugassék, és az egész világ Isten íté-
lete alá essék.
20 Annakokáért a törvénynek csele-
kedeteib‹l egy test sem igazul meg ‹
el‹tte: mert a bûn ismerete a törvény
által vagyon.
21 Most pedig törvény nélkûl jelent
meg az Istennek igazsága, a melyr‹l
tanúbizonyságot tesznek a törvény és
a próféták;
22 Istennek igazsága pedig a Jézus
Krisztusban való hit által mindazokhoz
és mindazoknak, a kik hisznek. Mert
nincs különbség,
23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szû-
kölködnek az Isten dics‹sége nélkûl,
24 Megigazulván ingyen az ‹ kegyel-
méb‹l a Krisztus Jézusban való vált-
ság által,
25 Kit az Isten eleve rendelt engesz-
tel‹ áldozatúl, hit által, az ‹ vérében,
hogy megmutassa az ‹ igazságát az
el‹bb elkövetet bûnöknek elnézése
miatt,
26 Az Isten hosszútûrésénél fogva, az
‹ igazságának megbizonyítására, a mos-
tani id‹ben, hogy igaz legyen Š és meg-
igazítsa azt, a ki a Jézus hitéb‹l való.
27 Hol van tehát a dicsekedés? Ki-
rekesztetett. Mely törvény által? A cse-
lekedeteké által? Nem; hanem a hit
törvénye által.
28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember
hit által igazul meg, a törvény cseleke-
detei nélkûl.
29 Avagy Isten csak a zsidóké-e?
Avagy nem a pogányoké is? Bizony a
pogányoké is.
30 Mivelhogy egy az Isten, a ki meg-
igazítja a zsidót hitb‹l és a pogányt hit
által.
31 A törvényt tehát hiábavalóvá tesz-
szük-é a hit által? Távol legyen! S‹t
inkább a törvényt meger‹sítjük.
Rómaiakhoz 4
Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi
atyánk nyert volna test szerint?
2 Mert ha Ábrahám cselekedetekb‹l
igazult meg, van mivel dicsekedjék, de
nem az Isten el‹tt.
3 Mert mit mond az írás: Hitt pedig
Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték
az ‹ néki igazságúl.
4 Annak pedig, a ki munkálkodik, a
jutalom nem tulajdoníttatik kegyelem-
b‹l, hanem tartozás szerint;
5 Ellenben annak, a ki nem munkál-
kodik, hanem hisz abban, a ki az isten-
telent megigazítja, az ‹ hite tulajdonít-
tatik igazságúl.
6 A mint Dávid is boldognak mondja
azt az embert, a kinek az Isten igazságot
tulajdonít cselekedetek nélkûl.
7 Boldogok, a kiknek megbocsáttattak
az ‹ hamisságaik, és a kiknek elfedez-
tettek az ‹ bûneik.
8 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt
nem tulajdonít.
9 Ez a boldogság tehát a zsidónak,
vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é?
Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a
hit tulajdoníttaték igazságúl.
10 Miképen tulajdoníttaték tehát? Kö-
rûlmetélt vagy körûlmetéletlen állapo-
tában? Nem körûlmetélt, hanem körûl-
metéletlen állapotában.
11 És a körûlmetélkedés jegyét körûl-
metéletlenségében tanusított hite igaz-
ságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja
legyen mindazoknak, a kik körûlmeté-
letlen létökre hisznek, hogy azoknak
is tulajdoníttassék az igazság;
12 És hogy atyja legyen a körûlmetél-
teknek is, azoknak, a kik nemcsak körûl-
metélkednek, hanem követik is a mi
atyánknak Ábrahámnak körûlmetélet-
lenségében tanusított hitének nyomdo-
kait.
13 Mert nem a törvény által adatott az
ígéret Ábrahámnak, vagy az ‹ magvának,
hogy e világnak örököse lesz, hanem a
hitnek igazsága által.
14 Mert ha azok az örökösök, kik a
törvényb‹l valók, hiábavalóvá lett a hit,
és haszontalanná az ígéret:
15 Mert a törvény haragot nemz; a hol
pedig nincsen törvény, ott törvény ellen
való cselekedet sincsen.
16 Azért hitb‹l, hogy kegyelemb‹l
legyen; hogy er‹s legyen az ígéret az
egész magnak; nemcsak a törvényb‹l
valónak, hanem az Ábrahám hitéb‹l
valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
17 (A mint meg van írva, hogy sok
nép atyjává tettelek téged) az el‹tt, az
Isten el‹tt, a kiben hitt, a ki a holtakat
megeleveníti, és azokat, a melyek nin-
csenek, el‹szólítja mint meglev‹ket.
18 A ki reménység ellenére remény-
kedve hitte, hogy sok népnek atyjává
lesz, a szerint, a mint megmondatott:
Így lészen a te magod.
19 És hitében er‹s lévén, nem gondolt
az ‹ már elhalt testére, mintegy száz-
esztend‹s lévén, sem Sárának elhalt
méhére;
20 Az Istennek ígéretében sem kétel-
kedett hitetlenséggel, hanem er‹s volt
a hitben, dics‹séget adván az Istennek,
21 És teljesen elhitte, hogy a mit ‹
ígért, meg is cselekedheti.
22 Azért is tulajdoníttaték néki igaz-
ságul.
23 De nemcsak ‹ érette iratott meg,
hogy tulajdoníttaték néki igazságul,
24 Hanem mi érettünk is, a kiknek
majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik,
a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta
a mi Urunkat a Jézust a halálból,
25 Ki a mi bûneinkért halálra ada-
tott, és feltámasztatott a mi megiga-
zulásunkért.
Rómaiakhoz 5
Megigazulván azért hit által, békessé-
günk van Istennel, a mi Urunk Jézus
Krisztus által,
2 A ki által van a menetelünk is hit-
ben ahhoz a kegyelemhez, a melyben
állunk; és dicsekedünk az Isten dics‹-
ségének reménységében.
3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk
a háborúságokban is, tudván, hogy a
háborúság békességes tûrést nemz,
4 A békességes tûrés pedig próbatételt,
a próbatétel pedig reménységet,
5 A reménység pedig nem szégyenít
meg; mert az Istennek szerelme kitöl-
tetett a mi szívünkbe a Szent Lélek
által, ki adatott nékünk.
6 Mert Krisztus, mikor még er‹tele-
nek valánk, a maga idejében meghalt a
gonoszokért.
7 Bizonyára igazért is alig hal meg
valaki; ám a jóért talán csak meg merne
halni valaki.
8 Az Isten pedig a mi hozzánk való
szerelmét abban mutatta meg, hogy
mikor még bûnösök voltunk, Krisztus
érettünk meghalt.
9 Minekutána azért most megigazul-
tunk az ‹ vére által, sokkal inkább meg-
tartatunk a harag ellen ‹ általa.
10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk,
megbékéltünk Istennel az ‹ Fiának
halála által, sokkal inkább megtartatunk
az ‹ élete által, minekutána megbékél-
tünk vele.
11 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk
is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisz-
tus által, a ki által most a megbékélést
nyertük.
12 Annakokáért, miképen egy ember
által jött be a világra a bûn, és a bûn
által a halál, és akképen a halál minden
emberre elhatott, mivelhogy mindenek
vétkeztek:
13 Mert a törvényig vala bûn a vilá-
gon; a bûn azonban nem számíttatik be,
ha nincsen törvény.
14 Úgyde a halál uralkodott Ádámtól
Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám
esetének hasonlatossága szerint vétkez-
tek, a ki ama következend‹nek kiábrá-
zolása vala.
15 De a kegyelmi ajándék nem úgy
van, mint a bûneset; mert ha amaz egy-
nek esete miatt sokan haltak meg, az
Isten kegyelme és a kegyelemb‹l való
ajándék, mely az egy ember Jézus Krisz-
tusé, sokkal inkább elhatott sokakra.
16 És az ajándék sem úgy van, mint
egy vétkez‹ által; mert az ítélet egyb‹l
lett kárhozottá, az ajándék pedig sok
bûnb‹l van igazulásra.
17 Mert ha az egynek bûnesete miatt
uralkodott a halál az egy által: sokkal
inkább az életben uralkodnak az egy
Jézus Krisztus által azok, kik a kegye-
lemnek és az igazság ajándékának b‹-
völködésében részesültek.
18 Bizonyára azért, miképen egynek
bûnesete által minden emberre elhatott
a kárhozat: azonképen egynek igazsága
által minden emberre elhatott az életnek
megigazulása.
19 Mert miképen egy embernek enge-
detlensége által sokan bûnösökké let-
tek: azonképen egynek engedelmessége
által sokan igazakká lesznek.
20 A törvény pedig bejött, hogy a bûn
megnövekedjék; de a hol megnöveke-
dik a bûn, ott a kegyelem sokkal inkább
b‹völködik:
21 Hogy miképen uralkodott a bûn a
halálra, azonképen a kegyelem is ural-
kodjék igazság által az örök életre a mi
Urunk Jézus Krisztus által.
Rómaiakhoz 6
Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é
a bûnben, hogy a kegyelem annál na-
gyobb legyen?
2 Távol legyen: a kik meghaltunk a
bûnnek, mimódon élnénk még abban?
3 Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik
megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba,
az ‹ halálába keresztelkedtünk meg?
4 Eltemettettünk azért ‹ vele együtt
a keresztség által a halálba: hogy mi-
képen feltámasztatott Krisztus a halál-
ból az Atyának dics‹sége által, azon-
képen mi is új életben járjunk.
5 Mert ha az ‹ halálának hasonlatos-
sága szerint vele egygyé lettünk, bizo-
nyára feltámadásáé szerint is azok le-
szünk.
6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk
‹ vele megfeszíttetett, hogy meger‹te-
lenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne
szolgáljunk a bûnnek:
7 Mert a ki meghalt, felszabadult a
bûn alól.
8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztus-
sal, hiszszük, hogy élünk is ‹ vele.
9 Tudván, hogy Krisztus, a ki feltáma-
dott a halálból, többé meg nem hal; a
halál többé rajta nem uralkodik.
10 Mert hogy meghalt, a bûnnek halt
meg egyszer; hogy pedig él, az Isten-
nek él
11 Ezenképen gondoljátok ti is, hogy
meghaltatok a bûnnek, de éltek az Is-
tennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
12 Ne uralkodjék tehát a bûn a ti ha-
landó testetekben, hogy engedjetek
néki az ‹ kívánságaiban:
13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat
hamisságnak fegyvereiül a bûnnek; ha-
nem szánjátok oda magatokat az Isten-
nek, mint a kik a halálból életre keltetek,
és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül
az Istennek.
14 Mert a bûn ti rajtatok nem uralko-
dik; mert nem vagytok törvény alatt,
hanem kegyelem alatt.
15 Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivel-
hogy nem vagyunk törvény alatt, hanem
kegyelem alatt? Távol legyen.
16 Avagy nem tudjátok, hogy a kinek
oda szánjátok magatokat szolgákúl az
engedelmességre, annak vagytok szol-
gái, a kinek engedelmeskedtek; vagy a
bûnnek halálra, vagy az engedelmesség-
nek igazságra?
17 De hála az Istennek, hogy jóllehet
a bûn szolgái voltatok, de szívetek sze-
rint engedelmeskedtek a tudomány azon
alakjának, a melyre adattatok.
18 Felszabadulván pedig a bûn alól, az
igazságnak szolgáivá lettetek.
19 Emberi módon szólok a ti testetek-
nek er‹tlensége miatt. Mert a miképen
oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztá-
talanságnak és a hamisságnak szolgáiúl
a hamisságra: azonképen szánjátok oda
most a ti tagjaitokat szolgáiúl az igaz-
ságnak a megszenteltetésre.
20 Mert mikor a bûn szolgái valátok,
az igazságtól szabadok valátok.
21 Micsoda gyümölcsét vettétek azért
akkor azoknak, a miket most szégyen-
letek? mert azoknak a vége halál.
22 Most pedig, minekutána felszabadul-
tatok a bûn alól, szolgáivá lettetek pedig
az Istennek: megvan a gyümölcsötök a
megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.
23 Mert a bûn zsoldja halál; az Isten
kegyelmi ajándéka pedig örök élet a
mi Urunk Krisztus Jézusban.
Rómaiakhoz 7
Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert
törvényismer‹khöz szólok, hogy a tör-
vény uralkodik az emberen, a míg él?
2 Mert a férjes asszony, míg él a férj,
ehhez van kötve törvény szerint; de ha
meghal a férj, felszabadul az asszony
a férj törvénye alól.
3 Azért tehát az ‹ férjének életében
paráznának mondatik, ha más férfihoz
megy; ha azonban meghal a férje, sza-
baddá lesz a törvényt‹l, úgy hogy nem
lesz parázna, ha más férfihoz megy.
4 Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a
törvénynek a Krisztus teste által, hogy
legyetek máséi, azéi, a ki a halálból fel-
támasztatott, hogy gyümölcsöt terem-
jünk Istennek.
5 Mert mikor a testben voltunk, a bû-
nök indulatai a törvény által dolgoztak
a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözze-
nek a halálnak;
6 Most pedig megszabadultunk a tör-
vényt‹l, minekutána meghaltunk arra
nézve, a mely által lekötve tartattunk;
hogy szolgáljunk a léleknek újságában
és nem a betû óságában.
7 Mit mondunk tehát? A törvény bûn-é?
Távol legyen: s‹t inkább a bûnt nem is-
mertem, hanemcsak a törvény által;
mert a kívánságról sem tudtam volna, ha
a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
8 De a bûn alkalmat vévén, a parancso-
lat által nemzett bennem minden kíván-
ságot; mert törvény nélkûl holt a bûn.
9 Én pedig éltem régen a törvény nél-
kûl: de ama parancsolatnak eljövetelé-
vel felelevenedék a bûn,
10 Én pedig meghalék; és úgy találta-
ték, hogy az a parancsolat, mely életre
való, nékem halálomra van.
11 Mert a bûn alkalmat vévén, ama
parancsolat által megcsalt engem, és
megölt általa.
12 Azért ám a törvény szent, és a
parancsolat szent és igaz és jó.
13 Tehát a jó nékem halálom lett-é?
Távol legyen: s‹t inkább a bûn az, hogy
megtessék a bûn, mely a jó által nékem
halált szerez, hogy felette igen bûnös le-
gyen a bûn a parancsolat által.
14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki;
de én testi vagyok, a bûn alá rekesztve.
15 Mert a mit cselekeszem, nem isme-
rem: mert nem azt mívelem, a mit aka-
rok, hanem a mit gyûlölök, azt csele-
keszem.
16 Ha pedig azt cselekeszem, a mit
nem akarok, megegyezem a törvénynyel,
hogy jó.
17 Most azért már nem én cselekszem
azt, hanem a bennem lakozó bûn.
18 Mert tudom, hogy nem lakik én
bennem, azaz a testemben jó; mert az
akarás megvan bennem, de a jó véghez-
vitelét nem találom.
19 Mert nem a jót cselekeszem, melyet
akarok; hanem a gonoszt cselekeszem,
melyet nem akarok.
20 Ha pedig én azt cselekeszem, a mit
nem akarok, nem én mívelem már azt,
hanem a bennem lakozó bûn.
21 Megtalálom azért magamban, ki a
jót akarom cselekedni, ezt a törvényt,
hogy a bûn megvan bennem.
22 Mert gyönyörködöm az Isten tör-
vényében a bels‹ ember szerint;
23 De látok egy másik törvényt az én
tagjaimban, mely ellenkezik az elmém
törvényével, és engem rabúl ád a bûn
törvényének, mely van az én tagjaimban.
24 Óh én nyomorúlt ember! Kicsoda
szabadít meg engem e halálnak testéb‹l?
25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jé-
zus Krisztus által. Azért jóllehet én az
elmémmel az Isten törvényének, de tes-
temmel a bûn törvényének szolgálok.
Rómaiakhoz 8
Nincsen azért immár semmi kárhozta-
tásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban
vannak, kik nem test szerint járnak,
hanem Lélek szerint.
2 Mert a Jézus Krisztusban való élet
lelkének törvénye megszabadított en-
gem a bûn és a halál törvényét‹l.
3 Mert a mi a törvénynek lehetetlen
vala, mivelhogy er‹telen vala a test miatt,
az Isten az ‹ Fiát elbocsátván bûn tes-
tének hasonlatosságában és a bûnért,
kárhoztatá a bûnt a testben,
4 Hogy a törvénynek igazsága betel-
jesüljön bennünk, kik nem test szerint
járunk, hanem Lélek szerint.
5 Mert a test szerint valók a test dol-
gaira gondolnak; a Lélek szerint valók
pedig a Lélek dolgaira.
6 Mert a testnek gondolata halál; a
Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7 Mert a test gondolata ellenségeske-
dés Isten ellen; minthogy az Isten tör-
vényének nem engedelmeskedik, mert
nem is teheti.
8 A kik pedig testben vannak, nem
lehetnek kedvesek Isten el‹tt.
9 De ti nem vagytok testben, hanem
lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik
bennetek. A kiben pedig nincs a Krisz-
tus Lelke, az nem az övé.
10 Hogyha pedig Krisztus ti bennetek
van, jóllehet a test holt a bûn miatt, a
lélek ellenben élet az igazságért.
11 De ha Annak a Lelke lakik benne-
tek, a ki feltámasztotta Jézust a halál-
ból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisz-
tus Jézust a halálból, megeleveníti a ti
halandó testeiteket is az ‹ ti bennetek
lakozó Lelke által.
12 Annakokáért atyámfiai, nem va-
gyunk adósok a testnek, hogy test
szerint éljünk:
13 Mert, ha test szerint éltek, meghal-
tok; de ha a test cselekedeteit a lélek-
kel megöldökölitek, éltek.
14 Mert a kiket Isten Lelke vezérel,
azok Istennek fiai.
15 Mert nem kaptatok szolgaság lel-
két ismét a félelemre, hanem a fiúság-
nak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk:
Abbá, Atyám!
16 Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi
lelkünkkel együtt, hogy Isten gyerme-
kei vagyunk.
17 Ha pedig gyermekek, örökösök is;
örökösei Istennek, örököstársai pedig
Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szen-
vedünk, hogy vele együtt is dics‹ül-
jünk meg.
18 Mert azt tartom, hogy a miket most
szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz
a dics‹séghez, mely nékünk megjelen-
tetik.
19 Mert a teremtett világ sóvárogva
várja az Isten fiainak megjelenését.
20 Mert a teremtett világ hiábavalóság
alá vettetett, nem önként, hanem azért,
a ki az alá vetette,
21 Azzal a reménységgel, hogy maga
a teremtett világ is megszabadul a rot-
hadandóság rabságától az Isten fiai di-
cs‹ségének szabadságára.
22 Mert tudjuk, hogy az egész terem-
tett világ egyetemben fohászkodik és
nyög mind idáig.
23 Nemcsak ez pedig, hanem magok
a Lélek zsengéjének birtokosai, mi ma-
gunk is fohászkodunk magunkban, vár-
ván a fiúságot, a mi testünknek meg-
váltását.
24 Mert reménységben tartatunk meg;
a reménység pedig, ha láttatik, nem re-
ménység; mert a mit lát valaki, miért
reményli is azt?
25 Ha pedig, a mit nem látunk, azt re-
méljük, békességestûréssel várjuk.
26 Hasonlatosképen pedig a Lélek is
segítségére van a mi er‹telenségünknek.
Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kel-
lene, nem tudjuk; de maga a Lélek ese-
dezik mi érettünk kimondhatatlan fo-
hászkodásokkal.
27 A ki pedig a szíveket vizsgálja,
tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten
szerint esedezik a szentekért.
28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik
Istent szeretik, minden javokra van, mint
a kik az ‹ végzése szerint hivatalosak.
29 Mert a kiket eleveismert, eleve el
is rendelte, hogy azok az ‹ Fia ábrá-
zatához hasonlatosak legyenek, hogy ‹
legyen els‹szülött sok atyafi között.
30 A kiket pedig eleve elrendelt, azo-
kat el is hívta, és a kiket elhívott, azo-
kat meg is igazította; a kiket pedig meg-
igazított, azokat meg is dics‹ítette.
31 Mit mondunk azért ezekre? Ha az
Isten velünk, kicsoda ellenünk?
32 A ki az ‹ tulajdon Fiának nem
kedvezett, hanem ‹t mindnyájunkért
odaadta, mimódon ne ajándékozna vele
együtt mindent minékünk?
33 Kicsoda vádolja az Isten választot-
tait? Isten az, a ki megigazít;
34 Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisz-
tus az, a ki meghalt, s‹t a ki fel is tá-
madott, a ki az Isten jobbján van, a
ki esedezik is érettünk:
35 Kicsoda szakaszt el minket a Krisz-
tus szerelmét‹l? nyomorúság vagy szo-
rongattatás, vagy üldözés, vagy éh-
ség, vagy meztelenség, vagy veszede-
lem, vagy fegyver-é?
36 A mint megvan írva, hogy: Te éret-
ted gyilkoltatunk minden napon; olybá
tekintenek mint vágó juhokat.
37 De mindezekben felettébb diadal-
maskodunk Az által, a ki minket sze-
retett.
38 Mert meg vagyok gy‹z‹dve, hogy
sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek sem hatalmasságok, sem
jelenvalók, sem következend‹k,
39 Sem magasság, sem mélység, sem
semmi más teremtmény nem szakaszt-
hat el minket az Istennek szerelmét‹l,
mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisz-
tusban.
Rómaiakhoz 9
Igazságot szólok Krisztusban, nem ha-
zudok, lelkiismeretem velem együtt tesz
bizonyságot a Szent Lélek által,
2 Hogy nagy az én szomorúságom és
szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
3 Mert kívánnám, hogy én magam átok
legyek, elszakasztva a Krisztustól az én
atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
4 A kik izráeliták, a kiké a fiúság és
a dics‹ség és a szövetségek, meg a tör-
vényadás és az isteni tisztelet és az
ígéretek;
5 A kiké az atyák, és a kik közûl való
test szerint a Krisztus, a ki mindenek-
nek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult
legyen az Isten beszéde. Mert nem
mindnyájan izráeliták azok, kik Izráel-
t‹l valók;
7 Sem nem mindnyájan fiak, kik az
Ábrahám magvából valók; hanem: Izsák-
ban neveztetik néked a te magod.
8 Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai;
hanem az ígéret fiait tekinti magúl.
9 Mert ígéretnek beszéde ez: Ez id‹
tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
10 Nemcsak pedig, hanem Rebeka is,
ki egyt‹l fogant méhében, Izsáktól a mi
atyánktól:
11 Mert mikor még meg sem születtek,
sem semmi jót vagy gonoszt nem csele-
kedtek, hogy az Istennek kiválasztás
szerint való végzése megmaradjon, nem
cselekedetekb‹l, hanem az elhívótól,
12 Megmondatott néki, hogy: A na-
gyobbik szolgál a kisebbiknek.
13 Miképen meg van írva: Jákóbot
szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem.
14 Mit mondunk tehát: Vajjon nem
igazságtalanság-é ez az Istent‹l? Távol
legyen!
15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyö-
rûlök azon, a kin könyörûlök, és ke-
gyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
16 Annakokáért tehát nem azé, a ki
akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a
könyörûl‹ Istené.
17 Mert azt mondja az írás a Faraónak,
hogy: Azért támasztottalak téged, hogy
megmutassam benned az én hatalma-
mat, és hogy hirdessék az én nevemet
az egész földön.
18 Annakokáért a kin akar könyörûl,
a kit pedig akar, megkeményít.
19 Mondod azért nékem: Miért fedd
hát engem? Hiszen az ‹ akaratának
kicsoda áll ellene?
20 S‹t inkább kicsoda vagy te óh em-
ber, hogy versengsz az Istennel? Avagy
mondja-é a készítmény a készít‹nek:
Miért csináltál engem így?
21 Avagy nincsen-é a fazekasnak ha-
talma az agyagon, hogy ugyanazon gyu-
radékból némely edényt tisztességre,
némelyt pedig becstelenségre csináljon?
22 Ha pedig az Isten az ‹ haragját
megmutatni és hatalmát megismertetni
kívánván, nagy békességestûréssel el-
szenvedte a harag edényeit, melyek ve-
szedelemre készíttettek,
23 És hogy megismertesse az ‹ dics‹-
ségének gazdagságát az irgalom edé-
nyein, melyeket eleve elkészített a di-
cs‹ségre, mit szólhatsz ellene?
24 A kikül el is hívott minket nemcsak
a zsidók, hanem a pogányok közûl is,
25 A mint Hoseásnál is mondja: Hívom
a nem én népemet én népemnek; és a
nem szerettet szeretettnek.
26 És lészen, hogy azon a helyen,
a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagy-
tok az én népem, ott az él‹ Isten fiainak
fognak hívatni.
27 Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel fel‹l:
Ha Izráel fiainak száma annyi volna
is, mint a tenger fövénye, a maradék
tartatik meg.
28 Mert a dolgot bevégezi és rövidre
metszi igazságban; mivel rövidesen vé-
gez az Úr a földön.
29 És a mint Ésaiás el‹re megmon-
dotta: Ha a seregeknek Ura nem ha-
gyott volna nékünk magot, olyanokká
lettünk volna, mint Sodoma, és Gomo-
rához volnánk hasonlók.
30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a po-
gányok, a kik az igazságot nem követ-
ték, az igazságot elnyerték, még pedig
a hitb‹l való igazságot;
31 Izráel ellenben, mely az igazság
törvényét követte, nem jutott el az igaz-
ság törvényére.
32 Miért? Azért, mert nem hitb‹l keres-
ték, hanem mintha a törvény cselekede-
teib‹l volna. Mert beleütköztek a bele-
ütközés kövébe,
33 A mint meg van írva: Ímé beleütkö-
zés kövét és megbotránkozás szikláját
teszem Sionba; és a ki hisz benne,
nem szégyenül meg.
Rómaiakhoz 10
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és
Istent‹l könyörgöm az Izráel idvességét.
2 Mert bizonyságot teszek fel‹lök,
hogy Isten iránt való buzgóság van ben-
nök, de nem megismerés szerint.
3 Mert az Isten igazságát nem ismer-
vén, és az ‹ tulajdon igazságukat igye-
kezvén érvényesíteni, az Isten igazsá-
gának nem engedelmeskedtek.
4 Mert a törvény vége Krisztus min-
den hív‹nek igazságára.
5 Mert Mózes a törvényb‹l való igaz-
ságról azt írja, hogy a ki azokat csele-
keszi, él azok által.
6 A hitb‹l való igazság pedig így szól:
Ne mondd a te szívedben: Kicsoda
megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisz-
tus aláhozza;)
7 Avagy: Kicsoda száll le a mély-
ségbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból
felhozza.)
8 De mit mond? Közel hozzád a be-
széd, a szádban és a szívedben van:
azaz a hit beszéde, a melyet mi hirde-
tünk.
9 Mert ha a te száddal vallást teszel
az Úr Jézusról, és szívedben hiszed,
hogy az Isten feltámasztotta ‹t a halál-
ból, megtartatol.
10 Mert szívvel hiszünk az igazságra,
szájjal teszünk pedig vallást az idves-
ségre.
11 Mert azt mondja az írás: Valaki
hisz ‹ benne, meg nem szégyenül.
12 Mert nincs különbség zsidó meg
görög között; mert ugyanaz az Ura
mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag
mindenekhez, a kik ‹t segítségül hív-
ják.
13 Mert minden, a ki segítségül hívja
az Úr nevét, megtartatik.
14 Mimódon hívják azért segítségül
azt, a kiben nem hisznek? Mimódon
hisznek pedig abban, a ki fel‹l nem
hallottak? Mimódon hallanának pedig
prédikáló nélkûl?
15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el
nem küldetnek? A miképen meg van
írva: Mily szépek a békesség hirdet‹k-
nek lábai, a kik jókat hirdetnek!
16 De nem mindenek engedelmesked-
tek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás
azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi
beszédünknek?
17 Azért a hit hallásból van, a hallás
pedig Isten ígéje által.
18 De mondom: Avagy nem hallot-
ták-é? S‹t inkább az egész földre elha-
tott az ‹ hangjok, és a lakóföld véghatá-
ráig az ‹ beszédök.
19 De mondom: Avagy nem ismerte-é
Izráel? El‹ször Mózes mondja: Én tite-
ket felingerellek egy nem néppel, értel-
metlen néppel haragítalak meg titeket.
20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt
mondja: Megtaláltak azok, a kik engem
nem keresnek; nyilvánvaló lettem azok-
nak, a kik fel‹lem nem kérdez‹sködtek.
21 Az Izráelr‹l pedig ezt mondja:
Egész napon kiterjesztettem kezeimet
az engedetlenked‹ és ellenmondó nép-
hez.
Rómaiakhoz 11
Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten
az ‹ népét? Távol legyen; mert én is
izráelita vagyok, az Ábrahám magvából,
Benjámin nemzetségéb‹l való.
2 Nem vetette el Isten az ‹ népét, me-
lyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é,
mit mond az írás Illyésr‹l? a mint könyö-
rög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3 Uram, a te prófétáidat megölték,
és a te oltáraidat lerombolták; és csak
én egyedül maradtam, és engem is ha-
lálra keresnek.
4 De mit mond néki az isteni felelet?
Meghagytam magamnak hétezer embert,
a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5 Ekképen azért most is van mara-
dék a kegyelemb‹l való választás sze-
rint.
6 Hogyha pedig kegyelemb‹l, akkor
nem cselekedetekb‹l: különben a kegye-
lem nem volna többé kegyelem. Hogyha
pedig cselekedetekb‹l, akkor nem kegye-
lemb‹l, különben a cselekedet nem volna
többé cselekedet.
7 Micsoda tehát? A mit Izráel keres,
azt nem nyerte meg; a választottak
ellenben megnyerték, a többiek pedig
megkeményíttettek:
8 A mint meg van írva: Az Isten ká-
bultság lelkét adta nékik; szemeket,
hogy ne lássanak, füleket, hogy ne hall-
janak, mind e mai napig.
9 Dávid is ezt mondja: Legyen az ‹
asztaluk t‹rré, hálóvá, botránkozássá és
megtorlássá.
10 Sötétüljenek meg az ‹ szemeik, hogy
ne lássanak, és az ‹ hátokat mindenkorra
görbítsd meg.
11 Annakokáért mondom: Avagy azért
botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol
legyen; hanem az ‹ esetök folytán lett
az idvesség a pogányoké, hogy ‹k
felingereltessenek.
12 Ha pedig az ‹ esetök világnak gaz-
dagsága, és az ‹ veszteségök pogányok
gazdagsága, mennyivel inkább az ‹ tel-
jességök?
13 Mert néktek mondom a pogányok-
nak, a mennyiben hát én pogányok
apostola vagyok, a szolgálatomat dics‹í-
tem,
14 Ha ugyan felingerelhetném az én
atyámfiait, és megtarthatnék közûlök
némelyeket.
15 Mert ha az ‹ elvettetésök a világ-
nak megbékélése, micsoda lesz a felvé-
telök hanemha élet a halálból?
16 Ha pedig a zsenge szent, akkor a
tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak
is azok.
17 Ha pedig némely ágak kitörettek,
te pedig vadolajfa létedre beoltattál
azok közé, és részese lettél az olajfa
gyökerének és zsírjának;
18 Ne kevélykedjél az ágak ellenében:
ha pedig kevélykedel, nem te hordozod
a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19 Azt mondod azért: Kitörettek az
ágak, hogy én oltassam be.
20 Úgy van; hitetlenség miatt törettek
ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuval-
kodjál, hanem félj;
21 Mert ha az Isten a természet szerint
való ágaknak nem kedvezett, majd né-
ked sem kedvez.
22 Tekintsd meg azért az Istennek
kegyességét és keménységét: azok iránt
a kik elestek, keménységét; irántad pe-
dig a kegyességét, ha megmaradsz a
kegyességben; különben te is kivágatol.
23 S‹t azok is, ha meg nem maradnak
a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Is-
ten ismét beolthatja ‹ket.
24 Mert ha te a természet szerint való
vadolajfából kivágattál, és természet
ellenére beoltattál a szelid olajfába:
mennyivel inkább beoltatnak ezek a
természet szerint valók az ‹ saját olaj-
fájokba.
25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok
atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat
el ne higyjétek, hogy a megkeményedés
Izráelre nézve csak részben történt, a
meddig a pogányok teljessége beme-
gyen.
26 És így az egész Izráel megtartatik,
a mint meg van írva: Elj‹ Sionból a
Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a go-
noszságokat:
27 És ez nékik az én szövetségem, mi-
d‹n eltörlöm az ‹ bûneiket.
28 Az evangyéliomra nézve ugyan
ellenségek ti érettetek; de a választásra
nézve szerelmetesek az atyákért.
29 Mert megbánhatatlanok az Istennek
ajándékai és az ‹ elhívása.
30 Mert miképen ti egykor engedetlen-
kedtetek az Istennek, most pedig irgal-
masságot nyertetek az ‹ engedetlensé-
gök miatt:
31 Azonképen ‹k is most engedetlen-
kedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok
folytán ‹k is irgalmasságot nyerjenek;
32 Mert az Isten mindeneket engedet-
lenség alá rekesztett, hogy mindeneken
könyörüljön.
33 Óh Isten gazdagságának, bölcsesé-
gének és tudományának mélysége! Mely
igen kikutathatatlanok az ‹ ítéletei, és
kinyomozhatatlanok az ‹ útai!
34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr ér-
telmét? vagy kicsoda volt néki taná-
csosa?
35 Avagy kicsoda adott el‹bb néki,
hogy annak visszafizesse azt?
36 Mert ‹ t‹le, ‹ általa és ‹ reá nézve
vannak mindenek. Övé a dics‹ség mind-
örökké. Ámen.
Rómaiakhoz 12
Kérlek azért titeket atyámfiai az Isten-
nek irgalmasságára, hogy szánjátok oda
a ti testeiteket él‹, szent és Istennek
kedves áldozatul, mint a ti okos tiszte-
leteteket.
2 És ne szabjátok magatokat e világ-
hoz, hanem változzatok el a ti elmétek-
nek megújulása által, hogy megvizs-
gáljátok, mi az Istennek jó, kedves és
tökéletes akarata.
3 Mert a nékem adott kegyelem által
mondom mindenkinek közöttetek, hogy
feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy
kell bölcselkedni; hanem józanon böl-
cselkedjék, a mint az Isten adta kinek-
kinek a hit mértékét.
4 Mert miképen egy testben sok ta-
gunk van, minden tagnak pedig nem
ugyanazon cselekedete van:
5 Azonképen sokan egy test vagyunk
a Krisztusban, egyenként pedig egymás-
nak tagjai vagyunk.
6 Minthogy azért külön-külön ajándé-
kaink vannak a nékünk adott kegyelem
szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek
szabálya szerint teljesítsük;
7 Akár szolgálat, a szolgálatban; akár
tanító, a tanításban;
8 Akár int‹, az intésben; az adakozó
szelídségben; az el‹ljáró szorgalmatos-
sággal; a könyörül‹ vídámsággal mí-
velje.
9 A szeretet képmutatás nélkûl való
legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ra-
gaszkodjatok a jóhoz.
10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt
gyöngédek; a tiszteletadásban egymást
megel‹z‹k legyetek.
11 Az igyekezetben ne legyetek restek;
lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szol-
gáljatok.
12 A reménységben örvendez‹k; a
háborúságban tûr‹k; a könyörgésben
állhatatosak;
13 A szentek szükségeire adakozók
legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljá-
tok.
14 Áldjátok azokat, a kik titeket ker-
getnek; áldjátok és ne átkozzátok.
15 Örüljetek az örül‹kkel, és sírjatok
a sírókkal.
16 Egymás iránt ugyanazon indulattal
legyetek; ne kevélykedjetek, hanem
az alázatosakhoz szabjátok magatokat.
Ne legyetek bölcsek timagatokban.
17 Senkinek gonoszért gonoszszal ne
fizessetek. A tisztességre gondotok le-
gyen minden ember el‹tt.
18 Ha lehetséges, a mennyire rajtatok
áll, minden emberrel békességesen élje-
tek.
19 Magatokért bosszút ne álljatok
szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama
haragnak; mert meg van írva: Enyém a
bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja
az Úr.
20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj
ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert
ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz
az ‹ fejére.
21 Ne gy‹zettessél meg a gonosztól,
hanem a gonoszt jóval gy‹zd meg.
Rómaiakhoz 13
Minden lélek engedelmeskedjék a fels‹
hatalmasságoknak; mert nincsen ha-
talmasság, hanem csak Istent‹l: és a
mely hatalmasságok vannak, az Istent‹l
rendeltettek.
2 Azért, a ki ellene támad a hatalmas-
ságnak, az Isten rendelésének támad el-
lene; a kik pedig ellene támadnak, ön-
magoknak ítéletet szereznek.
3 Mert a fejedelmek nem a jó, hanem
a rossz cselekedetnek rettegésére van-
nak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a ha-
talmasságtól? Cselekedjed a jót, és
dícséreted lesz attól.
4 Mert Isten szolgája ‹ a te javadra.
Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj:
mert nem ok nélkûl viseli a fegyvert:
mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra
annak, a ki gonoszt cselekszik.
5 Annakokáért szükség engedelmes-
kedni, nem csak a haragért, hanem a lel-
kiismeretért is.
6 Mert azért fizettek adót is; mivel-
hogy Istennek szolgái, kik ugyanabban
foglalatoskodnak.
7 Adjátok meg azért mindenkinek, a
mivel tartoztok: a kinek az adóval, az
adót; a kinek a vámmal, a vámot; a ki-
nek a félelemmel, a félelmet; a kinek a
tisztességgel, a tisztességet.
8 Senkinek semmivel ne tartozzatok,
hanem csak azzal, hogy egymást szeres-
sétek; mert a ki szereti a felebarátját,
a törvényt betöltötte.
9 Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj,
ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj,
ne kívánjad, és ha valamely más paran-
csolat van, ebben az ígében foglaltatik
egybe: Szeressed felebarátodat mint te-
magadat.
10 A szeretet nem illeti gonoszszal a
felebarátot. Annakokáért a törvénynek
betöltése a szeretet.
11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván az
id‹t, hogy ideje már, hogy az álomból
felserkenjünk; mert most közelebb van
hozzánk az idvesség, mint a mikor hí-
v‹kké lettünk.
12 Az éjszaka elmúlt, a nap pedig
elközelgett; vessük el azért a sötétség-
nek cselekedeteit, és öltözzük fel a
világosság fegyvereit.
13 Mint nappal, ékesen járjunk, nem
dobzódásokban és részegségekben, nem
bujálkodásokban és feslettségekben, nem
versengésben és írigységben:
14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus
Krisztust, és a testet ne tápláljátok a
kívánságokra.
Rómaiakhoz 14
A hitben er‹telent fogadjátok be, nem
ítélgetvén vélekedéseit.
2 Némely ember azt hiszi, hogy min-
dent megehetik; a hitben er‹telen pedig
zöldséget eszik.
3 A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki
nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoz-
tassa azt, a ki eszik. Mert az Isten be-
fogadta ‹t.
4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod
a más szolgáját? Az ‹ tulajdon urának
áll vagy esik. De meg fog állani, mert
az Úr által képes, hogy megálljon.
5 Emez az egyik napot különbnek
tartja a másiknál: amaz pedig minden
napot egyformának tart. Kiki a maga ér-
telme fel‹l legyen meggy‹z‹dve.
6 A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és
a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem
ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert
hálákat ád az Istennek: és a ki nem
eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat
ád az Istennek.
7 Mert közûlünk senki sem él önma-
gának, és senki sem hal önmagának:
8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha
meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért
akár éljünk, akár haljunk, az Úréi
vagyunk.
9 Mert azért halt meg és támadott fel
és elevenedett meg Krisztus, hogy mind
holtakon mind él‹kön uralkodjék.
10 Te pedig miért kárhoztatod a te
atyádfiát? avagy te is miért veted meg
a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda
állunk majd a Krisztus ítél‹széke elé.
11 Mert meg van írva: Élek én, mond
az Úr, mert nékem hajol meg minden
térd, és minden nyelv Istent magasztalja.
12 Azért hát mindenikünk maga ad
számot magáról az Istennek.
13 Annakokáért egymást többé ne
kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsá-
tok, hogy a ti atyátokfiának ne szerez-
zetek megütközést vagy megbotránko-
zást.
14 Tudom és meg vagyok gy‹z‹dve
az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztá-
talan önmagában: hanem bármi annak
tisztátalan, a ki tisztátalannak tartja.
15 De ha a te atyádfia az ételért meg-
szomorodik, akkor te nem szeretet sze-
rint cselekeszel. Ne veszítsd el azt a te
ételeddel, a kiért Krisztus meghalt.
16 Ne káromoltassék azért a ti java-
tok.
17 Mert az Isten országa nem evés,
nem ivás, hanem igazság, békesség és
Szent Lélek által való öröm.
18 Mert a ki ezekben szolgál a Krisz-
tusnak, kedves Istennek, és az emberek
el‹tt megpróbált.
19 Azért tehát törekedjünk azokra, a
mik a békességre és az egymás épülé-
sére valók.
20 Ne rontsd le az ételért az Isten
munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz
annak az embernek, a ki botránkozás-
sal eszi.
21 Jó nem enni húst és nem inni bort,
sem semmit nem tenni, a miben a te
atyádfia megütközik vagy megbotrán-
kozik, vagy er‹telen.
22 Te néked hited van: tartsd meg
magadban Isten el‹tt. Boldog, a ki nem
kárhoztatja magát abban, a mit helyesel.
23 A ki pedig kételkedik, ha eszik,
kárhoztatva van, mert nem hitb‹l eszik.
A mi pedig hitb‹l nincs, bûn az.
Rómaiakhoz 15
Tartozunk pedig mi az er‹sek, hogy
az er‹telenek er‹tlenségeit hordozzuk,
és ne magunknak kedveskedjünk.
2 Mindenikünk tudniillik az ‹ feleba-
rátjának kedveskedjék annak javára,
épülésére.
3 Mert Krisztus sem önmagának ked-
veskedett, hanem a mint meg van írva:
A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak
reám.
4 Mert a melyek régen megirattak, a
mi tanulságunkra irattak meg: hogy
békességestûrés által és az írásoknak
vígasztalása által reménységünk legyen.
5 A békességestûrésnek és vígaszta-
lásnak Istene pedig adja néktek, hogy
ugyanazon indulat legyen bennetek egy-
más iránt Krisztus Jézus szerint:
6 Hogy egy szívvel egy szájjal dics‹ít-
sétek az Istent és a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyját.
7 Azért fogadjátok be egymást, mi-
képen Krisztus is befogadott minket az
Isten dics‹ségére.
8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisz-
tus szolgája lett a körûlmetélkedésnek
az Isten igazságáért, hogy meger‹sítse
az atyák ígéreteit;
9 A pogányok pedig irgalmasságáért
dics‹ítik Istent, a mint meg van írva:
Annakokáért vallást teszek rólad a po-
gányok között, és dícséretet éneklek a
te nevednek.
10 És ismét azt mondja: Örüljetek
pogányok az ‹ népével együtt.
11 És ismét: Dícsérjétek az urat min-
den pogányok, és magasztaljátok ‹t
minden népek.
12 És viszont Ésaiás így szól: Lé-
szen a Jessének gyökere, és a ki felkel,
hogy uralkodjék a pogányokon; ‹ ben-
ne reménykednek a pogányok.
13 A reménységnek Istene pedig
töltsön be titeket minden örömmel és
békességgel a hivésben, hogy b‹völköd-
jetek a reménységben a Szent Lélek
ereje által.
14 Meg vagyok pedig gy‹z‹dve
atyámfiai én magam is ti fel‹letek, hogy
teljesek vagytok minden jósággal, be-
töltve minden ismerettel, képesek lévén
egymást is inteni.
15 Bátorságosabban írtam pedig nék-
tek atyámfiai, részben, mintegy emlé-
keztetvén titeket az Istent‹l nékem
adott kegyelem által,
16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szol-
gája a pogányok között, munkálkodván
az Isten evangyéliomában, hogy legyen
a pogányoknak áldozata kedves és a
Szent Lélek által megszentelt.
17 Van azért mivel dicsekedjem a Jé-
zus Krisztusban, az Istenre tartozó dol-
gokban.
18 Mert nem merek szólni semmir‹l, a
mit nem Krisztus cselekedett volna álta-
lam a pogányoknak engedelmességére,
szóval és tettel,
19 Jelek és csodák ereje által, az Is-
ten Lelkének ereje által; úgyannyira,
hogy én Jeruzsálemt‹l és környékét‹l
fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus
evangyéliomát.
20 Ekképen pedig tisztességbeli do-
log, hogy ne ott hirdessem az evangyé-
liomot, a hol neveztetett Krisztus, hogy
ne más alapra építsek:
21 Hanem a mint meg van írva: A kik-
nek nem hirdettetett ‹ fel‹le, azok meg-
látják; és a kik nem hallották, megértik.
22 Annakokáért meg is akadályoztat-
tam gyakran a hozzátok való menetelben.
23 Most pedig, mivelhogy nincs már
helyem e tartományokban, vágyódván
pedig sok esztend‹ óta, hogy elmenjek
hozzátok:
24 Ha Hispániába megyek, elmegyek
ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazó-
ban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda,
ha el‹bb részben beteljesedem veletek.
25 Most pedig megyek Jeruzsálembe,
szolgálván a szenteknek.
26 Mert tetszett Macedoniának és
Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szen-
tek szegényei részére némileg adakoz-
zanak.
27 Mert tetszett nékik, és tartoznak is
vele. Mert ha a pogányok azoknak a
lelki javaiban részesültek, tartoznak
nékik viszont szolgálni a testiekben.
28 Ezt azért ha majd elvégezem, és
nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek
közöttetek átal Hispániába.
29 Tudom pedig, hogy mikor hozzá-
tok megyek, a Krisztus evangyélioma
áldásának teljességével megyek.
30 Kérlek pedig titeket atyámfiai a
mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek
szerelmére, tusakodjatok velem együtt
az imádkozásokban, én érettem Isten
el‹tt,
31 Hogy szabaduljak meg azoktól, a
kik engedetlenek Júdeában, és hogy az
én Jeruzsálemben való szolgálatom le-
gyen kedves a szentek el‹tt;
32 Hogy örömmel menjek hozzátok
az Isten akaratából, és veletek együtt
megújuljak.
33 A békességnek Istene pedig legyen
mindnyájan ti veletek! Ámen.
Rómaiakhoz 16
Ajánlom pedig néktek Fébét, a mi né-
nénket, ki a Kenkhréabeli gyülekezet-
nek szolgálója:
2 Hogy fogadjátok ‹t az Úrban szen-
tekhez illend‹en, és legyetek mellette,
ha valami dologban rátok szorúl. Mert
‹ is sokaknak pártfogója volt, nékem
magamnak is.
3 Köszöntsétek Priscillát és Akvilát,
kik nékem munkatársaim Krisztus Jé-
zusban,
4 A kik az én életemért a saját nyaku-
kat tették le; a kiknek nemcsak én
mondok köszönetet, hanem a pogányok
minden gyülekezete is.
5 És köszöntsétek azt a gyülekezetet,
mely az ‹ házokban van. Köszöntsétek
az én szerelmetes Epenétusomat, a ki
Akhája zsengéje a Krisztusban.
6 Köszöntsétek Máriát, ki sokat mun-
kálkodott körülöttünk.
7 Köszöntsétek Andronikust és Juniát
az én rokonaimat és az én fogolytársai-
mat, a kik híresek az apostolok között, a
kik nálamnál is el‹bb voltak a Krisztus-
ban.
8 Köszöntsétek Ampliást, ki nékem
szerelmesem az Úrban.
9 Köszöntsétek Orbánt, a mi munka-
társunkat a Krisztusban, és Stakhist az
én szerelmesemet.
10 Köszöntsétek Apellest, ki a Krisz-
tusban megpróbáltatott. Köszöntsétek
az Aristóbulus háznépéb‹l valókat.
11 Köszöntsétek Heródiont az én ro-
konomat. Köszöntsétek a Nárcissus ház-
népéb‹l azokat, a kik az Úrban van-
nak.
12 Köszöntsétek Trifénát és Trifósát,
kik munkálódnak az Úrban. Köszönt-
sétek a szerelmetes Persist, ki sokat
munkálódott az Úrban.
13 Köszöntsétek Rufust, ki kiválasz-
tott az Úrban, és az ‹ anyját, a ki az
enyém is.
14 Köszöntsétek Ásinkritust, Flégont,
Hermást, Pátrobást, Merkuriust, és az
atyafiakat, kik velök vannak.
15 Köszöntsétek Filólogust és Juliát,
Néreust és az ‹ nénjét, és Olimpást, és
minden szenteket, kik velök vannak.
16 Köszöntsétek egymást szent csó-
kolással. Köszöntenek titeket a Krisztus
gyülekezetei.
17 Kérlek pedig titeket atyámfiai, vi-
gyázzatok azokra, a kik szakadásokat
és botránkozásokat okoznak a tudomány
körûl, melyet tanultatok; és azoktól ha-
joljatok el.
18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus
Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az
‹ hasuknak; és nyájas beszéddel, meg
hízelkedéssel megcsalják az ártatlanok-
nak szívét.
19 Mert a ti engedelmességetek minde-
nekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de
akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban,
ártatlanok pedig a rosszban.
20 A békességnek Istene megrontja
a sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A
mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme ve-
letek. Ámen.
21 Köszöntenek titeket Timótheus, az
én munkatársam, és Luczius, Jáson, és
Sosipáter az én rokonaim.
22 Köszöntelek titeket az Úrban én
Tertius, ki e levelet írtam.
23 Köszönt titeket Gájus, a ki nékem
és az egész gyülekezetnek gazdája. Kö-
szönt titeket Erástus a városnak kincs-
tartója, és Kvártus atyafi.
24 A mi Urunk Jézus Krisztus ke-
gyelme mindnyájan ti veletek. Ámen.
25 Annak pedig, a ki titeket meger‹-
síthet az én evangyéliomom és a Jézus
Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak
kijelentése folytán, mely örök id‹t‹l
fogva el volt hallgatva,
26 Most pedig megjelentetett a pró-
fétai írások által, az örök Isten paran-
csolata szerint, a hitben való engedel-
messég végett minden pogányoknak tu-
domására adatván,
27 Az egyedül bölcs Istennek a Jézus
Krisztus által dics‹ség mindörökké.
Ámen.