János 1
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala
az Istennél, és Isten vala az Íge.
2 Ez kezdetben az Istennél vala.
3 Minden ‹ általa lett és nála nélkűl
semmi sem lett, a mi lett.
4 Š benne vala az élet, és az élet vala
az emberek világossága;
5 És a világosság a sötétségben fény-
lik, de a sötétség nem fogadta be azt.
6 Vala egy Istent‹l küldött ember, ki-
nek neve János.
7 Ez jött tanúbizonyságul, hogy bi-
zonyságot tegyen a világosságról, hogy
mindenki higyjen ‹ általa.
8 Nem ‹ vala a világosság, hanem jött,
hogy bizonyságot tegyen a világosság-
ról.
9 Az igazi világosság eljött volt már
a világba, a mely megvilágosít minden
embert.
10 A világban volt és a világ általa
lett, de a világ nem ismerte meg ‹t.
11 Az övéi közé jöve, és az övéi nem
fogadák be ‹t.
12 Valakik pedig befogadák ‹t, ha-
talmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá
legyenek, azoknak, a kik az ‹ nevében
hisznek;
13 A kik nem vérb‹l, sem a testnek
akaratából, sem a férfiúnak indulatjából,
hanem Istent‹l születtek.
14 És az Íge testté lett és lakozék mi
közöttünk (és láttuk az ‹ dics‹ségét,
mint az Atya egyszülöttjének dics‹sé-
gét), a ki teljes vala kegyelemmel és
igazsággal.
15 János bizonyságot tett ‹ róla, és
kiáltott, mondván: Ez vala, a kir‹l mon-
dám: A ki utánam j‹, el‹ttem lett, mert
el‹bb volt nálamnál.
16 És az ‹ teljességéb‹l vettünk mind-
nyájan, kegyelmet is kegyelemért.
17 Mert a törvény Mózes által adatott,
a kegyelem pedig és az igazság Jézus
Krisztus által lett.
18 Az Istent soha senki nem látta; az
egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében
van, az jelentette ki ‹t.
19 És ez a János bizonyságtétele,
a mikor a zsidók papokat és Lévitákat
küldöttek Jeruzsálemb‹l, hogy megkér-
dezzék ‹t: Kicsoda vagy te?
20 És megvallá és nem tagadá; és
megvallá, hogy: Nem én vagyok a
Krisztus.
21 És kérdezék ‹t: Micsoda tehát?
Illyés vagy-é te? És monda: Nem vagyok.
A próféta vagy-é te? És ‹ felele: Nem.
22 Mondának azért néki: Kicsoda vagy?
Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik
minket elküldöttek: Mit mondasz magad
fel‹l?
23 Monda: Én kiáltó szó vagyok a
pusztában. Egyengessétek az Úrnak út-
ját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
24 És a küldöttek a farizeusok közűl
valók voltak;
25 És megkérdék ‹t és mondának néki:
Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy
a Krisztus, sem Illyés, sem a próféta?
26 Felele nékik János, mondván: Én
vízzel keresztelek; de köztetek van,
a kit ti nem ismertek.
27 Š az, a ki utánam j‹, a ki el‹ttem
lett, a kinek én nem vagyok méltó,
hogy saruja szíjját megoldjam.
28 Ezek Béthabarában lettek, a Jor-
dánon túl, a hol János keresztel vala.
29 Másnap látá János Jézust ‹ hozzá
menni, és monda: Ímé az Istennek ama
báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
30 Ez az, a kir‹l én ezt mondám: Én
utánam j‹ egy férfiú, a ki el‹ttem lett,
mert el‹bb volt nálamnál.
31 És én nem ismertem ‹t; de hogy
megjelentessék Izráelnek, azért jöttem
én, a ki vízzel keresztelek.
32 És bizonyságot t‹n János, mond-
ván: Láttam a Lelket leszállani az égb‹l,
mint egy galambot; és megnyugovék
‹ rajta.
33 És én nem ismertem ‹t; de a ki
elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek,
az mondá nékem: A kire látod a Lelket
leszállani és rajta megnyugodni, az az,
a ki keresztel Szent Lélekkel.
34 És én láttam, és bizonyságot tettem,
hogy ez az Isten Fia.
35 Másnap ismét ott állt vala János és
kett‹ az ‹ tanítványai közűl;
36 És ránézvén Jézusra, a mint ott jár va-
la, monda: Ímé az Isten Báránya!
37 És hallá ‹t a két tanítvány, a mint
szól vala, és követék Jézust.
38 Jézus pedig hátrafordulván és lát-
ván, hogy követik azok, monda nékik:
39 Mit kerestek? Azok pedig mondá-
nak néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva
azt teszi: Mester) hol lakol?
40 Monda nékik: J‹jetek és lássátok
meg. Elmenének és megláták, hol lakik;
és nála maradának azon a napon: vala
pedig körűlbel‹l tíz óra.
41 A kett‹ közűl, a kik Jánostól ezt
hallották és ‹t követték vala, András
volt az egyik, a Simon Péter testvére.
42 Találkozék ez el‹ször a maga test-
vérével, Simonnal, és monda néki: Meg-
találtuk a Messiást (a mi megmagyarázva
azt teszi: Krisztus);
43 És vezeté ‹t Jézushoz. Jézus pedig
reá tekintvén, monda: Te Simon vagy,
a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni
(a mi megmagyarázva: K‹szikla).
44 A következ‹ napon Galileába akart
menni Jézus; és találkozék Fileppel, és
monda néki: Kövess engem!
45 Filep pedig Bethsaidából, az And-
rás és Péter városából való volt.
46 Találkozék Filep Nátánaellel, és
monda néki: A ki fel‹l írt Mózes a tör-
vényben, és a próféták, megtaláltuk a
názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
47 És monda néki Nátánael: Názáret-
b‹l támadhat-é valami jó? Monda néki
Filep: Jer és lásd meg!
48 Látá Jézus Nátánaelt ‹ hozzá menni,
és monda ‹ fel‹le: Ímé egy igazán Iz-
ráelita, a kiben hamisság nincsen.
49 Monda néki Nátánael: Honnan is-
mersz engem? Felele Jézus és monda
néki: Miel‹tt hítt téged Filep, láttalak
téged, a mint a fügefa alatt voltál.
50 Felele Nátánael és monda néki:
Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az
Izráel Királya!
51 Felele Jézus és monda néki: Hogy
azt mondám néked: láttalak a fügefa
alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd
ezeknél.
52 És monda néki: Bizony, bizony
mondom néktek: Mostantól fogva meg-
látjátok a megnyilt eget, és az Isten
angyalait, a mint felszállnak és leszáll-
nak az ember Fiára.
János 2
És harmadnapon menyegz‹ l‹n a gali-
leai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2 És Jézus is meghivaték az ‹ tanít-
ványaival együtt a menyegz‹be.
3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja
monda néki: Nincs boruk.
4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem
te hozzád, oh asszony? Nem jött még
el az én órám.
5 Mond az ‹ anyja a szolgáknak: Vala-
mit mond néktek, megtegyétek.
6 Vala pedig ott hat k‹veder elhelyez-
ve a zsidók tisztálkodási módja szerint,
melyek közűl egybe-egybe két-három
métréta fér vala.
7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg
a vedreket vízzel. És megtölték azokat
színig.
8 És monda nékik: Most merítsetek,
és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9 A mint pedig megízlelé a násznagy
a borrá lett vizet, és nem tudja vala,
honnét van, (de a szolgák tudták, a kik
a vizet merítik vala), szólítá a násznagy
a v‹legényt,
10 És monda néki: Minden ember a jó
bort adja fel el‹ször, és mikor megitta-
sodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort
ekkorra tartottad.
11 Ezt az els‹ jelt a galileai Kánában
tevé Jézus, és megmutatá az ‹ dics‹sé-
gét; és hivének benne az ‹ tanítványai.
12 Azután leméne Kapernaumba, ‹ és
az ‹ anyja és a testvérei és tanítványai:
és ott maradának néhány napig,
13 Mert közel vala a zsidók husvétja,
és felméne Jézus Jeruzsálembe.
14 És ott találá a templomban az ökrök,
juhok és galambok árusait és a pénz-
váltókat, a mint ülnek vala:
15 És kötélb‹l ostort csinálván, kiűzé
mindnyájokat a templomból, az ökröket
is, a juhokat is; és a pénzváltók pénzét
kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
16 És a galambárusoknak monda: Hord-
játok el ezeket innen; ne tegyétek az én
Atyám házát kalmárság házává.
17 Megemlékezének pedig az ‹ tanít-
ványai, hogy meg van írva: A te házad-
hoz való félt‹ szeretet emészt engem.
18 Felelének azért a zsidók és mon-
dának néki: Micsoda jelt mutatsz né-
künk, hogy ezeket cselekszed?
19 Felele Jézus és monda nékik: Ront-
sátok le e templomot, és három nap
alatt megépítem azt.
20 Mondának azért a zsidók: Negyven-
hat esztendeig épült ez a templom, és te
három nap alatt megépíted azt?
21 Š pedig az ‹ testének templomáról
szól vala.
22 Mikor azért feltámadt a halálból,
megemlékezének az ‹ tanítványai, hogy
ezt mondta; és hivének az írásnak, és a
beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
23 A mint pedig Jeruzsálemben vala
husvétkor az ünnepen, sokan hivének az
‹ nevében, látván az ‹ jeleit, a melyeket
cselekszik vala.
24 Maga azonban Jézus nem bízza
vala magát reájok, a miatt, hogy ‹ is-
meré mindnyájokat,
25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy
valaki bizonyságot tegyen az emberr‹l;
mert magától is tudta, mi volt az em-
berben.
János 3
Vala pedig a farizeusok közt egy em-
ber, a neve Nikodémus, a zsidók f‹-
embere:
2 Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda
néki: Mester, tudjuk, hogy Istent‹l jöt-
tél tanítóul; mert senki sem teheti e
jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha
az Isten van vele.
3 Felele Jézus és monda néki: Bizony,
bizony mondom néked: ha valaki újon-
nan nem születik, nem láthatja az Isten
országát.
4 Monda néki Nikodémus: Mimódon
születhetik az ember, ha vén? Vajjon
bemehet-é az ‹ anyjának méhébe má-
sodszor, és születhetik-é?
5 Felele Jézus: Bizony, bizony mon-
dom néked: Ha valaki nem születik víz-
t‹l és Lélekt‹l, nem mehet be az Isten
országába.
6 A mi testt‹l született, test az; és a
mi Lélekt‹l született, lélek az.
7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked:
Szükség néktek újonnan születnetek.
8 A szél fú, a hová akar, és annak zú-
gását hallod, de nem tudod honnan j‹
és hová megy: így van mindenki, a ki
Lélekt‹l született.
9 Felele Nikodémus és monda néki:
Mimódon lehetnek ezek?
10 Felele Jézus és monda néki: Te
Izráel tanítója vagy, és nem tudod eze-
ket?
11 Bizony, bizony mondom néked,
a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit lá-
tunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi
bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12 Ha a földiekr‹l szóltam néktek és
nem hisztek, mimódon hisztek, ha a
mennyeiekr‹l szólok néktek?
13 És senki sem ment fel a mennybe,
hanemha az, a ki a mennyb‹l szállott
alá, az embernek Fia, a ki a mennyben
van.
14 És a miképen felemelte Mózes a
kígyót a pusztában, akképen kell az
ember Fiának felemeltetnie.
15 Hogy valaki hiszen ‹ benne, el ne
veszszen, hanem örök élete legyen.
16 Mert úgy szerette Isten e világot,
hogy az ‹ egyszülött Fiát adta, hogy
valaki hiszen ‹ benne, el ne veszszen,
hanem örök élete legyen.
17 Mert nem azért küldte az Isten az
‹ Fiát a világra, hogy kárhoztassa a
világot, hanem hogy megtartassék a vi-
lág általa.
18 A ki hiszen ‹ benne, el nem kár-
hozik; a ki pedig nem hisz, immár el-
kárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten
egyszülött Fiának nevében.
19 Ez pedig a kárhoztatás, hogy a
világosság e világra jött, és az emberek
inkább szerették a sötétséget, mint a
világosságot; mert az ‹ cselekedeteik
gonoszak valának.
20 Mert minden, a ki hamisan cselek-
szik, gyűlöli a világosságot és nem
megy a világosságra, hogy az ‹ cseleke-
detei fel ne fedessenek;
21 A ki pedig az igazságot cselekszi,
az a világosságra megy, hogy az ‹ cse-
lekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy
Isten szerint való cselekedetek.
22 Ezután elméne Jézus az ‹ tanítvá-
nyaival a Júdea földére; és ott id‹zék
velök, és keresztele.
23 János pedig szintén keresztel vala
Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok
volt a víz. És oda járulának és meg-
keresztelkedének.
24 Mert János még nem vetteték a
tömlöczbe.
25 Vetekedés támada azért a János
tanítványai és a júdeaiak között a mo-
sakodás fel‹l.
26 És menének Jánoshoz és mondának
néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon
túl, a kir‹l te bizonyságot tettél, ímé
az keresztel, és hozzá megy mindenki.
27 Felele János és monda: Az ember
semmit sem vehet, hanem ha a menny-
b‹l adatott néki.
28 Ti magatok vagytok a bizonysá-
gaim, hogy megmondtam: Nem vagyok
én a Krisztus, hanem hogy ‹ el‹tte
küldettem el.
29 A kinek jegyese van, v‹legény az;
a v‹legény barátja pedig, a ki ott áll és
hallja ‹t, örvendezve örül a v‹legény
szavának. Ez az én örömem immár be-
telt.
30 Annak növekednie kell, nékem pe-
dig alább szállanom.
31 A ki felűlr‹l jött, felebb való min-
denkinél. A ki a földr‹l való, földi az és
földieket szól; a ki a mennyb‹l jött,
felebb való mindenkinél.
32 És arról tesz bizonyságot, a mit lá-
tott és hallott; és az ‹ bizonyságtéte-
lét senki sem fogadja be.
33 A ki az ‹ bizonyságtételét be-
fogadja, az megpecsételte, hogy az Is-
ten igaz.
34 Mert a kit az Isten küldött, az Isten
beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem
mérték szerint adja a Lelket.
35 Az Atya szereti a Fiút, és az ‹
kezébe adott mindent.
36 A ki hisz a Fiúban, örök élete
van; a ki pedig nem enged a Fiúnak,
nem lát életet, hanem az Isten haragja
marad rajta.
János 4
A mint azért megtudta az Úr, hogy a
farizeusok meghallották, hogy Jézus
több tanítványt szerez és keresztel,
mint János,
2 (Jóllehet Jézus maga nem keresz-
telt, hanem a tanítványai,)
3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét
Galileába.
4 Samárián kell vala pedig által-
mennie.
5 Megy vala azért Samáriának Sikár
nevű városába, annak a teleknek szom-
szédjába, a melyet Jákób adott vala az
‹ fiának, Józsefnek.
6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus
azért, az utazástól elfáradva, azonmód
leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet
meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8 Az ‹ tanítványai ugyanis elmentek
a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9 Monda azért néki a samáriai asszony:
Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én t‹-
lem, a ki samáriai asszony vagyok?!
Mert a zsidók nem barátkoznak a samá-
riaiakkal.
10 Felele Jézus és monda néki: Ha
ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki
az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!;
te kérted volna ‹t, és adott volna néked
él‹ vizet.
11 Monda néki az asszony: Uram, nincs
mivel merítened, és a kút mély: hol ven-
néd tehát az él‹ vizet?
12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi
atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta
ezt a kutat, és ebb‹l ivott ‹ is, a fiai is
és jószága is?
13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz,
a ki ebb‹l a vízb‹l iszik, ismét meg-
szomjúhozik:
14 Valaki pedig abból a vízb‹l iszik,
a melyet én adok néki, soha örökké meg
nem szomjúhozik; hanem az a víz,
a melyet én adok néki, örök életre buzgó
víznek kútfeje lesz ‹ benne.
15 Monda néki az asszony: Uram, add
nékem azt a vizet, hogy meg ne szom-
júhozzam, és ne j‹jjek ide meríteni!
16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a
férjedet, és j‹jj ide!
17 Felele az asszony és monda: Nincs
férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád,
hogy: Nincs férjem;
18 Mert öt férjed volt, és a mostani
nem férjed: ezt igazán mondtad.
19 Monda néki az asszony: Uram, lá-
tom, hogy te próféta vagy.
20 A mi atyáink ezen a hegyen imád-
koztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeru-
zsálemben van az a hely, a hol imád-
kozni kell.
21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd
el nékem, hogy elj‹ az óra, a mikor sem
nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsá-
lemben imádjátok az Atyát.
22 Ti azt imádjátok, a mit nem is-
mertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk:
mert az idvesség a zsidók közűl tá-
madt.
23 De elj‹ az óra, és az most vagyon,
a mikor az igazi imádók lélekben és
igazságban imádják az Atyát: mert az
Atya is ilyeneket keres, az ‹ imádóiul.
24 Az Isten lélek: és a kik ‹t imádják,
szükség, hogy lélekben és igazságban
imádják.
25 Monda néki az asszony: Tudom,
hogy Messiás j‹ (a ki Krisztusnak mon-
datik); mikor az elj‹, megjelent nékünk
mindent.
26 Monda néki Jézus: Én vagyok az,
a ki veled beszélek.
27 Eközben megjövének az ‹ tanít-
ványai; és csodálkozának, hogy asszony-
nyal beszélt; mindazáltal egyik sem
mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz
vele?
28 Ott hagyá azért az asszony a ved-
rét, és elméne a városba, és monda az
embereknek:
29 Jertek, lássatok egy embert, a ki
megmonda nékem mindent, a mit csele-
kedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30 Kimenének azért a városból, és
hozzá menének.
31 Aközben pedig kérék ‹t a tanít-
ványok, mondván: Mester, egyél!
32 Š pedig monda nékik: Van nékem
eledelem, a mit egyem, a mit ti nem
tudtok.
33 Mondának azért a tanítványok egy-
másnak: Hozott-é néki valaki enni?
34 Monda nékik Jézus: Az én elede-
lem az, hogy annak akaratját cseleked-
jem, a ki elküldött engem, és az ‹ dol-
gát elvégezzem.
35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még
négy hónap és eljön az aratás? Ímé, mon-
dom néktek: Emeljétek fel szemeiteket,
és lássátok meg a tájékokat, hogy már
fehérek az aratásra.
36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az
örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind
a vet‹, mind az arató együtt örvendezzen.
37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy
más a vet‹, más az arató.
38 Én annak az aratására küldtelek
titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások
munkálták, és ti a mások munkájába
állottatok.
39 Abból a városból pedig sokan hivé-
nek benne a Samaritánusok közűl annak
az asszonynak beszédéért, a ki bizony-
ságot tett vala, hogy: Mindent megmon-
dott nékem, a mit cselekedtem.
40 A mint azért oda mentek hozzá a
Samaritánusok, kérék ‹t, hogy maradjon
náluk; és ott marada két napig.
41 És sokkal többen hivének a maga
beszédéért,
42 És azt mondják vala az asszony-
nak, hogy: Nem a te beszédedért hi-
szünk immár: mert magunk hallottuk,
és tudjuk, hogy bizonynyal ez a világ id-
vezít‹je, a Krisztus.
43 Két nap mulva pedig kiméne onnét,
és elméne Galileába.
44 Mert Jézus maga tett bizonyságot
arról, hogy a prófétának nincs tisztessé-
ge a maga hazájában.
45 Mikor azért beméne Galileába, be-
fogadták ‹t a Galileabeliek, mivelhogy
látták vala mindazt, a mit Jeruzsálem-
ben cselekedett az ünnepen; mert ‹k is
elmentek vala az ünnepre.
46 Ismét a galileai Kánába méne azért
Jézus, a hol a vizet borrá változtatta.
És volt Kapernaumban egy királyi em-
ber, a kinek a fia beteg vala.
47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Jú-
deából Galileába érkezett, hozzá méne
és kéré ‹t, hogy menjen el és gyógyítsa
meg az ‹ fiát; mert halálán vala.
48 Monda azért néki Jézus: Ha jele-
ket és csodákat nem láttok, nem hisz-
tek.
49 Monda néki a királyi ember: Uram,
j‹jj, miel‹tt a gyermekem meghal.
50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad
él. És hitt az ember a szónak, a mit Jé-
zus mondott néki, és elment.
51 A mint pedig már megy vala, elébe
jövének az ‹ szolgái, és hírt hozának né-
ki, mondván, hogy: A te fiad él.
52 Megtudakozá azért t‹lük az órát,
a melyben megkönnyebbedett vala; és
mondának néki: Tegnap hét órakor
hagyta el ‹t a láz;
53 Megérté azért az atya, hogy abban
az órában, a melyben azt mondá néki
a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ‹,
és az ‹ egész háza népe.
54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé
Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
János 5
Ezek után innepök vala a zsidóknak, és
felméne Jézus Jeruzsálembe.
2 Van pedig Jeruzsálemben a Juhka-
punál egy tó, a melyet héberül Bethes-
dának neveznek. Öt tornácza van.
3 Ezekben feküvék a betegek, vakok,
sánták, aszkórosok nagy sokasága, vár-
va a víznek megmozdulását.
4 Mert id‹nként angyal szálla a tóra,
és felzavará a vizet: a ki tehát el‹ször
lépett bele a víz felzavarása után, meg-
gyógyult, akárminémű betegségben volt.
5 Vala pedig ott egy ember, a ki har-
mincznyolcz esztend‹t töltött betegsé-
gében.
6 Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fek-
szik, és megtudta, hogy már sok id‹ óta
úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyó-
gyulni?
7 Felele néki a beteg: Uram, nincs em-
berem, hogy a mikor a víz felzavarodik,
bevigyen engem a tóba; és mire én oda
érek, más lép be el‹ttem.
8 Monda néki Jézus; Kelj fel, vedd fel
a te nyoszolyádat, és járj!
9 És azonnal meggyógyula az ember,
és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Az-
nap pedig szombat vala.
10 Mondának azért a zsidók a meg-
gyógyultnak: Szombat van, nem sza-
bad néked a nyoszolyádat hordanod!
11 Felele nékik: A ki meggyógyított
engem, az mondá nékem: Vedd fel a
nyoszolyádat, és járj.
12 Megkérdék azért ‹t: Ki az az em-
ber, a ki mondá néked: Vedd fel a nyo-
szolyádat, és járj?
13 A meggyógyult pedig nem tudja
vala, hogy ki az; mert Jézus félrevonult,
sokaság lévén azon a helyen.
14 Ezek után találkozék vele Jézus a
templomban, és monda néki: Ímé meg-
gyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy
rosszabbúl ne legyen dolgod!
15 Elméne az az ember, és hirül adá
a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki ‹t
meggyógyította.
16 És e miatt üldöz‹be vevék a zsidók
Jézust, és meg akarák ‹t ölni, hogy eze-
ket művelte szombaton.
17 Jézus pedig felele nékik: Az én
Atyám mind ez ideig munkálkodik, én
is munkálkodom.
18 E miatt aztán még inkább meg aka-
rák ‹t ölni a zsidók, mivel nem csak a
szombatot rontotta meg, hanem az Istent
is saját atyjának mondotta, egyenl‹vé
tévén magát az Istennel.
19 Felele azért Jézus, és monda nékik:
Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú
semmit sem tehet önmagától, hanem ha
látja cselekedni az Atyát, mert a miket
az cselekszik, ugyanazokat hasonlatos-
képen a Fiú is cselekszi.
20 Mert az Atya szereti a Fiút, és
mindent megmutat néki, a miket ‹ maga
cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgo-
kat is mutat majd néki, hogy ti csudál-
kozzatok.
21 Mert a mint az Atya feltámasztja
a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú
is a kiket akar, megelevenít.
22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem
az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23 Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút,
miként tisztelik az Atyát. A ki nem tisz-
teli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki
elküldte ‹t.
24 Bizony, bizony mondom néktek,
hogy a ki az én beszédemet hallja és
hisz annak, a ki engem elbocsátott,
örök élete van; és nem megy a kárho-
zatra, hanem általment a halálból az
életre.
25 Bizony, bizony mondom néktek,
hogy elj‹ az id‹, és az most vagyon,
mikor a halottak hallják az Isten Fiának
szavát, és a kik hallják, élnek.
26 Mert a miként az Atyának élete
van önmagában, akként adta a Fiúnak
is, hogy élete legyen önmagában:
27 És hatalmat ada néki az ítélet-té-
telre is, mivelhogy embernek fia.
28 Ne csodálkozzatok ezen: mert elj‹
az óra, a melyben mindazok, a kik a
koporsókban vannak, meghallják az ‹
szavát,
29 És kij‹nek; a kik a jót cseleked-
ték, az élet feltámadására; a kik pedig
a gonoszt művelték, a kárhozat feltáma-
dására.
30 Én semmit sem cselekedhetem ma-
gamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az
én ítéletem igazságos; mert nem a magam
akaratát keresem, hanem annak aka-
ratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31 Ha én teszek bizonyságot magam-
ról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32 Más az, a ki bizonyságot tesz ró-
lam; és tudom, hogy igaz az a bizony-
ságtétel, a melylyel bizonyságot tesz
rólam.
33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizony-
ságot tett az igazságról.
34 De én nem embert‹l nyerem a
bizonyságtételt; hanem ezeket azért
mondom, hogy ti megtartassatok.
35 Š az ég‹ és fényl‹ szövétnek vala,
ti pedig csak egy ideig akartatok örven-
dezni az ‹ világosságában.
36 De nékem nagyobb bizonyságom
van a Jánosénál: mert azok a dolgok,
a melyeket rám bízott az Atya, hogy el-
végezzem azokat, azok a dolgok, a me-
lyeket én cselekszem, tesznek bizony-
ságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37 A ki elküldött engem, maga az
Atya is bizonyságot tett rólam. Sem
hangját nem hallottátok soha, sem ábrá-
zatát nem láttátok.
38 Az ‹ ígéje sincs maradandóan ben-
netek: mert a kit ‹ elküldött, ti annak
nem hisztek.
39 Tudakozzátok az írásokat, mert
azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök
életetek; és ezek azok, a melyek bizony-
ságot tesznek rólam;
40 És nem akartok hozzám j‹ni, hogy
életetek legyen!
41 Dics‹séget emberekt‹l nem nyerek,
42 De ismerlek benneteket, hogy az
Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43 Én az én Atyám nevében jöttem,
és nem fogadtatok be engem; ha más
j‹ne a maga nevében, azt befogadnátok.
44 Mimódon hihettek ti, a kik egymás-
tól nyertek dics‹séget, és azt a dics‹sé-
get, a mely az egy Istent‹l van, nem
keresitek?
45 Ne állítsátok, hogy én vádollak
majd benneteket az Atyánál; van a ki
vádol titeket, Mózes, a kiben ti remény-
kedtetek.
46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem
is hinnétek; mert én rólam írt ‹.
47 Ha pedig az ‹ írásainak nem hisz-
tek, mimódon hisztek az én beszédeim-
nek?
János 6
Ezek után elméne Jézus a galileai ten-
geren, a Tiberiáson túl.
2 És nagy sokaság követé ‹t, mivel-
hogy látják vala az ‹ csodatételeit,
a melyeket cselekszik vala a betegeken.
3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és
leüle ott a tanítványaival.
4 Közel vala pedig husvét, a zsidók
ünnepe.
5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit,
és látá, hogy nagy sokaság j‹ hozzá,
monda Filepnek: Honnan vegyünk ke-
nyeret, hogy ehessenek ezek?
6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára
tegye ‹t; mert ‹ maga tudta, mit akar
vala cselekedni.
7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú
kenyér nem elég ezeknek, hogy minde-
nikök kapjon valami keveset.
8 Monda néki egy az ‹ tanítványai
közűl, András, a Simon Péter testvére:
9 Van itt egy gyermek, a kinek van
öt árpa kenyere és két hala; de mi az
ennyinek?
10 Jézus pedig monda: Ültessétek le
az embereket. Nagy fű vala pedig azon
a helyen. Leülének azért a férfiak, szám-
szerint mintegy ötezeren.
11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és
hálát adván, adta a tanítványoknak, a
tanítványok pedig a leülteknek; hasonló-
képen a halakból is, a mennyit akarnak
vala.
12 A mint pedig betelének, monda az
‹ tanítványainak: Szedjétek össze a
megmaradt darabokat, hogy semmi el
ne veszszen.
13 Összeszedék azért, és megtöltének
tizenkét kosarat az öt árpa kenyérb‹l
való darabokkal, a melyek megmaradtak
vala az ev‹k után.
14 Az emberek azért látva a jelt,
a melyet Jézus t‹n, mondának: Bizony-
nyal ez ama próféta, a ki eljövend‹
vala a világra.
15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy
j‹ni akarnak és ‹t elragadni, hogy ki-
rálylyá tegyék, ismét elvonula egymaga
a hegyre.
16 Mikor pedig estveledék, lemenének
az ‹ tanítványai a tengerhez,
17 És beszállva a hajóba, mennek vala
a tengeren túl Kapernaumba. És már
sötétség volt, és még nem ment vala
hozzájuk Jézus.
18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt
háborog vala.
19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz
futamatnyira beevezének, megláták Jé-
zust, a mint jár vala a tengeren és a ha-
jóhoz közeledik vala: és megrémülének.
20 Š pedig monda nékik: Én vagyok,
ne féljetek!
21 Be akarák azért ‹t venni a hajóba:
és a hajó azonnal ama földnél vala,
a melyre menének.
22 Másnap a sokaság, a mely a tenge-
ren túl állott vala, látva, hogy nem vala
ott más hajó, csak az az egy, a melybe
a Jézus tanítványai szállottak, és hogy
Jézus nem ment be az ‹ tanítványaival
a hajóba, hanem csak az ‹ tanítványai
mentek el,
23 De jöttek más hajók Tiberiásból
közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret
ették, miután hálákat adott az Úr:
24 Mikor azért látta a sokaság, hogy
sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek
ott, beszállának ‹k is a hajókba, és elme-
nének Kapernaumba, keresvén Jézust.
25 És megtalálván ‹t a tengeren túl,
mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
26 Felele nékik Jézus és monda: Bi-
zony, bizony mondom néktek: nem azért
kerestek engem, hogy jeleket láttatok,
hanem azért, mert ettetek ama kenye-
rekb‹l, és jóllaktatok.
27 Munkálkodjatok ne az eledelért,
a mely elvész, hanem az eledelért, a mely
megmarad az örök életre, a melyet az
embernek Fia ád majd néktek; mert ‹t
az Atya pecsételte el, az Isten.
28 Mondának azért néki: Mit csinál-
junk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29 Felele Jézus és monda nékik: Az
az Isten dolga, hogy higyjetek abban,
a kit ‹ küldött.
30 Mondának azért néki: Micsoda jelt
mutatsz tehát te, hogy lássuk és higy-
jünk néked? Mit művelsz?
31 A mi atyáink a mannát ették a pusz-
tában; a mint meg van írva: Mennyei ke-
nyeret adott vala enniök.
32 Monda azért nékik Jézus: Bizony,
bizony mondom néktek: nem Mózes adta
néktek a mennyei kenyeret, hanem az
én Atyám adja majd néktek az igazi
mennyei kenyeret.
33 Mert az az Istennek kenyere, a mely
mennyb‹l száll alá, és életet ád a vi-
lágnak.
34 Mondának azért néki: Uram, min-
denkor add nékünk ezt a kenyeret!
35 Jézus pedig monda nékik: Én va-
gyok az életnek ama kenyere; a ki hoz-
zám j‹, semmiképen meg nem éhezik, és
a ki hisz bennem, meg nem szomjúho-
zik soha.
36 De mondám néktek, hogy noha lát-
tatok is engem, még sem hisztek.
37 Minden, a mit nékem ád az Atya,
én hozzám j‹; és azt, a ki hozzám j‹,
semmiképen ki nem vetem.
38 Mert azért szállottam le a menny-
b‹l, hogy ne a magam akaratát csele-
kedjem, hanem annak akaratát, a ki
elküldött engem.
39 Az pedig az Atyának akarata, a ki
elküldött engem, hogy a mit nékem
adott, abból semmit el ne veszítsek,
hanem feltámaszszam azt az utolsó na-
pon.
40 Az pedig annak az akarata, a ki
elküldött engem, hogy mindaz, a ki
látja a Fiút és hisz ‹ benne, örök élete
legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó
napon.
41 Zúgolódának azért a zsidók ‹ ellene,
hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér,
a mely a mennyb‹l szállott alá.
42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a
József fia, a kinek mi ismerjük atyját és
anyját? mimódon mondja hát ez, hogy:
A mennyb‹l szállottam alá?
43 Felele azért Jézus és monda nékik:
Ne zúgolódjatok egymás között!
44 Senki sem jöhet én hozzám, hanem-
ha az Atya vonja azt, a ki elküldött en-
gem; én pedig feltámasztom azt az utolsó
napon.
45 Meg van írva a prófétáknál: És
mindnyájan Istent‹l tanítottak lesznek.
Valaki azért az Atyától hallott, és tanult,
én hozzám j‹.
46 Nem hogy az Atyát valaki látta,
csak az, a ki Istent‹l van, az látta az
Atyát.
47 Bizony, bizony mondom néktek:
A ki én bennem hisz, örök élete van
annak.
48 Én vagyok az életnek kenyere.
49 A ti atyáitok a mannát ették a
pusztában, és meghaltak.
50 Ez az a kenyér, a mely a mennyb‹l
szállott alá, hogy kiki egyék bel‹le és
meg ne haljon.
51 Én vagyok amaz él‹ kenyér, a mely
a mennyb‹l szállott alá; ha valaki
eszik e kenyérb‹l, él örökké. És az a
kenyér pedig, a melyet én adok, az én
testem, a melyet én adok a világ életéért.
52 Tusakodának azért a zsidók egy-
más között, mondván: Mimódon adhatja
ez nékünk a testét, hogy azt együk?
53 Monda azért nékik Jézus: Bizony,
bizony mondom néktek: Ha nem eszitek
az ember Fiának testét és nem iszszátok
az ‹ vérét, nincs élet bennetek.
54 A ki eszi az én testemet és iszsza az
én véremet, örök élete van annak, és
én feltámasztom azt az utolsó napon.
55 Mert az én testem bizony étel és az
én vérem bizony ital.
56 A ki eszi az én testemet és iszsza
az én véremet, az én bennem lakozik és
én is abban.
57 A miként elküldött engem amaz él‹
Atya, és én az Atya által élek: akként
az is, a ki engem eszik, él én általam.
58 Ez az a kenyér, a mely a mennyb‹l
szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyái-
tok evék a mannát és meghalának: a ki
ezt a kenyeret eszi, él örökké.
59 Ezeket mondá a zsinagógában,
a mikor tanít vala Kapernaumban.
60 Sokan azért, a kik hallák ezeket az
‹ tanítványai közűl, mondának: Kemény
beszéd ez; ki hallgathatja ‹t?
61 Tudván pedig Jézus ‹ magában,
hogy e miatt zúgolódnak az ‹ tanítvá-
nyai, monda nékik: Titeket ez megbot-
ránkoztat?
62 Hát ha meglátjátok az embernek
Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
63 A lélek az, a mi megelevenít, a
test nem használ semmit: a beszédek,
a melyeket én szólok néktek, lélek és
élet.
64 De vannak némelyek közöttetek,
a kik nem hisznek. Mert eleit‹l fogva
tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisz-
nek, és ki az, a ki elárulja ‹t.
65 És monda: Azért mondtam néktek,
hogy senki sem jöhet én hozzám, hanem-
ha az én Atyámtól van megadva néki.
66 Ett‹l fogva sokan visszavonulának
az ‹ tanítványai közűl és nem járnak
vala többé ‹ vele.
67 Monda azért Jézus a tizenkett‹nek:
Vajjon ti is el akartok-é menni?
68 Felele néki Simon Péter: Uram,
kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde
van te nálad.
69 És mi elhittük és megismertük,
hogy te vagy a Krisztus, az él‹ Isten-
nek Fia.
70 Felele nékik Jézus: Nem én válasz-
tottalak-é ki titeket, a tizenkett‹t? és
egy közűletek ördög.
71 Értette pedig Júdás Iskáriótest,
Simon fiát, mert ez akarta ‹t elárulni,
noha egy volt a tizenkett‹ közűl.
János 7
És ezek után Galileában jár vala Jézus;
mert nem akar vala Júdeában járni,
mivelhogy azon igyekezének a Júdea-
beliek, hogy ‹t megöljék.
2 Közel vala pedig a zsidók ünnepe,
a sátoros ünnep.
3 Mondának azért néki az ‹ atyjafiai:
Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a
te tanítványaid is lássák a te dolgaidat,
a melyeket cselekszel.
4 Mert senki sem cselekszik titkon
semmit, a ki maga ismeretessé akar
lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd
meg magadat a világnak.
5 Mert az ‹ atyjafiai sem hivének
benne.
6 Monda azért nékik Jézus: Az én id‹m
még nincs itt; a ti id‹tök pedig mindig
készen van.
7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de
engem gyűlöl; mert én bizonyságot
teszek fel‹le, hogy az ‹ cselekedetei
gonoszak.
8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én
még nem megyek fel erre az ünnepre;
mert az én id‹m még nem tölt be.
9 Ezeket mondván pedig nékik, marada
Galileában.
10 A mint pedig felmenének az ‹ atyja-
fiai, akkor ‹ is felméne az ünnepre, nem
nyilvánosan, hanem mintegy titkon.
11 A zsidók azért keresik vala ‹t az
ünnepen, és mondának: Hol van ‹?
12 És a sokaságban nagy zúgás vala
‹ miatta. Némelyek azt mondják vala,
hogy jó ember; mások pedig azt mond-
ják vala: Nem, hanem a népnek hitet‹je.
13 Mindamellett senki sem beszélt vala
nyiltan ‹ fel‹le a zsidóktól való féle-
lem miatt.
14 Már-már az ünnep közepén azonban
felméne Jézus a templomba, és tanít
vala.
15 És csodálkozának a zsidók, mond-
ván: Mimódon tudja ez az írásokat, ho-
lott nem tanulta?!
16 Felele nékik Jézus és monda: Az
én tudományom nem az enyém, hanem
azé a ki küldött engem.
17 Ha valaki cselekedni akarja az ‹
akaratát, megismerheti e tudományról,
valjon Istent‹l van-é, vagy én magamtól
szólok?
18 A ki magától szól, a maga dics‹-
ségét keresi; a ki pedig annak dics‹sé-
gét keresi, a ki küldte ‹t, igaz az, és
nincs abban hamisság.
19 Nem Mózes adta-é néktek a tör-
vényt? és senki sem teljesíti közűletek
a törvényt. Miért akartok engem meg-
ölni?
20 Felele a sokaság és monda: Ördög
van benned. Ki akar téged megölni?
21 Felele Jézus és monda nékik: Egy
dolgot cselekvém, és mindnyájan cso-
dáljátok.
22 Azért Mózes adta néktek a körűl-
metélkedést (nem mintha Mózest‹l való
volna, hanem az atyáktól): és szomba-
ton körűlmetélitek az embert.
23 Ha körűlmetélhet‹ az ember szom-
baton, hogy a Mózes törvénye meg ne
romoljon; én rám haragusztok-é, hogy
egy embert egészen meggyógyítottam
szombaton?
24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem
igaz ítélettel ítéljetek!
25 Mondának azért némelyek a jeru-
zsálemiek közűl: Nem ez-é az, a kit meg
akarnak ölni?
26 És ímé nyiltan szól, és semmit sem
szólnak néki. Talán bizony megismerték
a f‹emberek, hogy bizony ez a Krisztus?
27 De jól tudjuk, honnan való ez;
mikor pedig elj‹ a Krisztus, senki sem
tudja, honnan való.
28 Kiálta azért Jézus a templomban,
tanítván és mondván: Mind engem ismer-
tek, mind azt tudjátok, honnan való va-
gyok; és én magamtól nem jöttem, de
igaz az, a ki engem elküldött, a kit ti
nem ismertek.
29 Én azonban ismerem ‹t, mert ‹
t‹le vagyok, és ‹ küldött engem.
30 Akarják vala azért ‹t megfogni; de
senki sem veté reá a kezét, mert nem
jött még el az ‹ órája.
31 A sokaság közűl pedig sokan hivé-
nek ‹ benne; és azt mondják vala, hogy:
A Krisztus mikor elj‹, tehet-é majd több
csodát azoknál, a melyeket ez tett?
32 Meghallák a farizeusok, a mint a
sokaság ezeket suttogja vala fel‹le; és
szolgákat küldének a farizeusok és a
f‹papok, hogy fogják meg ‹t.
33 Monda azért nékik Jézus: Egy ke-
vés ideig még veletek vagyok, és majd
ahhoz megyek, a ki elküldött engem.
34 Kerestek majd engem, és nem
találtok meg, és a hol én vagyok, ti nem
jöhettek oda.
35 Mondának azért a zsidók magok
között: Hová akar ez menni, hogy mi
majd nem találjuk meg ‹t? Valjon a
görögök közé szóródottakhoz akar-é
menni, és a görögöket tanítani?
36 Micsoda beszéd ez, a melyet monda:
Kerestek majd engem, és nem találtok
meg; és a hol én vagyok, ti nem jöhet-
tek oda?
37 Az ünnep utolsó nagy napján
pedig felálla Jézus és kiálta, mondván:
Ha valaki szomjúhozik, j‹jjön én hoz-
zám, és igyék.
38 A ki hisz én bennem, a mint az írás
mondotta, él‹ víznek folyamai ömle-
nek annak belsejéb‹l.
39 Ezt pedig mondja vala a Lélekr‹l,
a melyet veend‹k valának az ‹ benne
hív‹k: mert még nem vala Szent Lélek;
mivelhogy Jézus még nem dics‹ítteték
meg.
40 Sokan azért a sokaság közűl, a mint
hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bi-
zonynyal ez ama Próféta.
41 Némelyek mondának: Ez a Krisz-
tus. Mások pedig mondának: Csak nem
Galileából jön el a Krisztus?
42 Nem az írás mondta-é, hogy a Dá-
vid magvából, és Betlehemb‹l, ama vá-
rosból jön el a Krisztus, a hol Dávid vala?
43 Hasonlás l‹n azért ‹ miatta a so-
kaságban.
44 Némelyek pedig közűlök akarják
vala ‹t megfogni, de senki sem veté reá
a kezét.
45 Elmenének azért a szolgák a f‹pa-
pokhoz és farizeusokhoz; és mondának
azok ‹ nékik: Miért nem hoztátok el ‹t?
46 Felelének a szolgák: Soha ember
úgy nem szólott, mint ez az ember!
47 Felelének azért nékik a farizeusok:
Valjon ti is el vagytok-é hitetve?
48 Valjon a f‹emberek vagy a farizeu-
sok közűl hitt-é ‹ benne valaki?
49 De ez a sokaság, a mely nem ismeri
a törvényt, átkozott!
50 Monda nékik Nikodémus, a ki
éjjel ment vala ‹ hozzá, a ki egy vala
azok közűl:
51 Valjon a mi törvényünk kárhoz-
tatja-é az embert, ha el‹bb ki nem hall-
gatja és nem tudja, hogy mit cselek-
szik?
52 Felelének és mondának néki: Val-
jon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál
és lásd meg, hogy Galileából nem tá-
madt próféta.
53 És mindnyájan haza menének.
János 8
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2 Jó reggel azonban ismét ott vala a
templomban, és az egész nép hozzá mé-
ne; és leülvén, tanítja vala ‹ket.
3 Az írástudók és a farizeusok pedig
egy asszonyt vivének hozzá, a kit házas-
ságtörésen kaptak vala, és a középre
állítván azt,
4 Mondának néki: Mester, ez az asszony
tetten kapatott, mint házasságtör‹.
5 A törvényben pedig megparancsolta
nékünk Mózes, hogy az ilyenek kövez-
tessenek meg: te azért mit mondasz?
6 Ezt pedig azért mondák, hogy meg-
kísértsék ‹t, hogy legyen ‹t mivel vádol-
niok. Jézus pedig lehajolván, az újjával
ír vala a földre.
7 De mikor szorgalmazva kérdezék ‹t,
felegyenesedve monda nékik: A ki kö-
zűletek nem bűnös, az vesse rá el‹ször
a követ.
8 És újra lehajolván, írt vala a földre.
9 Azok pedig ezt hallván és a lelki-
ismeret által vádoltatván, egymásután
kimenének a vénekt‹l kezdve mind az
utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala
és az asszony a középen állva.
10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék
és senkit sem láta az asszonyon kívűl,
monda néki: Asszony, hol vannak azok
a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é
téged?
11 Az pedig monda: Senki, Uram!
Jézus pedig monda néki: Én sem kár-
hoztatlak: eredj el és többé ne vétkez-
zél!
12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus,
mondván: Én vagyok a világ világos-
sága: a ki engem követ, nem járhat a
sötétségben, hanem övé lesz az életnek
világossága.
13 Mondának azért néki a farizeusok:
Te magadról teszel bizonyságot; a te
bizonyságtételed nem igaz.
14 Felele Jézus és monda nékik: Ha
magam teszek is bizonyságot magam-
ról, az én bizonyságtételem igaz; mert
tudom honnan jöttem és hová megyek;
ti pedig nem tudjátok honnan jövök és
hová megyek.
15 Ti test szerint ítéltek, én nem íté-
lek senkit.
16 De ha ítélek is én, az én ítéletem
igaz; mert én nem egyedül vagyok, ha-
nem én és az Atya, a ki küldött engem.
17 A ti törvényetekben is meg van
pedig írva, hogy két ember bizonyság-
tétele igaz.
18 Én vagyok a ki bizonyságot teszek
magamról, és bizonyságot tesz rólam az
Atya, a ki küldött engem.
19 Mondának azért néki: Hol van a te
Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem
ismertek, sem az én Atyámat; ha engem
ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20 Ezeket a beszédeket mondá Jézus
a kincstartó helyen, a mikor tanít vala
a templomban; és senki sem fogta meg
‹t, mert még nem jött el az ‹ órája.
21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én
elmegyek, és kerestek majd engem,
és a ti bűneitekben fogtok meghalni:
a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
22 Mondának azért a zsidók: Avagy
megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová
én megyek, ti nem jöhettek oda?
23 És monda nékik: Ti innét alól valók
vagytok, én onnét felűl való vagyok;
ti e világból valók vagytok, én nem va-
gyok e világból való.
24 Azért mondám néktek, hogy a ti
bűneitekben haltok meg: mert ha nem
hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a
ti bűneitekben.
25 Mondának azért néki: Ki vagy te?
És monda nékik Jézus: A mit eleit‹l
fogva mondok is néktek.
26 Sok beszélni és ítélni valóm van
fel‹letek: de igaz az, a ki küldött en-
gem; és én azokat beszélem a világnak,
a miket t‹le hallottam vala.
27 Nem vevék észre, hogy az Atyáról
szól vala nékik.
28 Monda azért nékik Jézus: Mikor
felemelitek az embernek Fiát, akkor
megismeritek, hogy én vagyok és sem-
mit sem cselekszem magamtól, hanem
a mint az Atya tanított engem, úgy
szólok.
29 És a ki küldött engem, én velem
van. Nem hagyott engem az Atya egye-
dül, mert én mindenkor azokat cselek-
szem, a melyek néki kedvesek.
30 A mikor ezeket mondá, sokan hivé-
nek ‹ benne.
31 Monda azért Jézus a benne hív‹
zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én
beszédemben, bizonynyal az én tanít-
ványaim vagytok;
32 És megismeritek az igazságot, és
az igazság szabadokká tesz titeket.
33 Felelének néki: Ábrahám magva
vagyunk, és nem szolgáltunk soha sen-
senkinek: mimódon mondod te, hogy
szabadokká lesztek?
34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony
mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt
cselekszik, szolgája a bűnnek.
35 A szolga pedig nem marad mind-
örökké a házban: a Fiú marad ott mind-
örökké.
36 Azért ha a Fiú megszabadít tite-
ket, valósággal szabadok lesztek.
37 Tudom, hogy Ábrahám magva
vagytok; de meg akartok engem ölni,
mert az én beszédemnek nincs helye
nálatok.
38 Én azt beszélem, a mit az én Atyám-
nál láttam; ti is azt cselekszitek
azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
39 Felelének és mondának néki: A mi
atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus:
Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az
Ábrahám dolgait cselekednétek.
40 Ámde meg akartok engem ölni,
olyan embert, a ki az igazságot beszél-
tem néktek, a melyet az Istent‹l hallot-
tam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek.
Mondának azért néki: Mi nem parázna-
ságból születtünk; egy atyánk van, az
Isten.
42 Monda azért nékik Jézus: Ha az
Isten volna a ti atyátok, szeretnétek en-
gem: mert én az Istent‹l származtam és
jöttem; mert nem is magamtól jöttem,
hanem ‹ küldött engem.
43 Miért nem értitek az én beszéde-
met? Mert nem hallgathatjátok az én szó-
mat.
44 Ti az ördög atyától valók vagy-
tok, és a ti atyátok kívánságait akarjá-
tok teljesíteni. Az emberöl‹ volt kezdet-
t‹l fogva, és nem állott meg az igaz-
ságban, mert nincsen ‹ benne igazság.
Mikor hazugságot szól, a sajátjából
szól; mert hazug és hazugság atyja.
45 Mivelhogy pedig én igazságot szó-
lok, nem hisztek nékem.
46 Ki vádol engem közűletek bűnnel?
Ha pedig igazságot szólok: miért nem
hisztek ti nékem?
47 A ki az Istent‹l van, hallgatja az
Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok
ti, mert nem vagytok az Istent‹l valók.
48 Felelének azért a zsidók és mondá-
nak néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy
te Samaritánus vagy, és ördög van ben-
ned?
49 Felele Jézus: Nincs én bennem ör-
dög; hanem tisztelem az én Atyámat, és
ti gyaláztok engem.
50 Pedig én nem keresem az én dics‹-
ségemet: van a ki keresi és megítéli.
51 Bizony, bizony mondom néktek, ha
valaki megtartja az én beszédemet, nem
lát halált soha örökké.
52 Mondának azért néki a zsidók: Most
értettük meg, hogy ördög van benned.
Ábrahám meghalt, a próféták is; és te
azt mondod: Ha valaki megtartja az én
beszédemet, nem kóstol halált örökké.
53 Avagy nagyobb vagy-é te a mi
atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A
próféták is meghaltak: kinek állítod te
magadat?
54 Felele Jézus: Ha én dics‹ítem ma-
gamat, az én dics‹ségem semmi: az én
atyám az, a ki dics‹ít engem, a kir‹l
ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
55 És nem ismeritek ‹t: de én isme-
rem ‹t; és ha azt mondom, hogy nem is-
merem ‹t, hozzátok hasonlóvá, hazuggá
leszek; de ismerem ‹t, és az ‹ beszédét
megtartom.
56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett,
hogy meglátja az én napomat; látta is, és
örült.
57 Mondának azért néki a zsidók: Még
ötven esztend‹s sem vagy, és Ábrahá-
mot láttad?
58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony
mondom néktek: Miel‹tt Ábrahám lett,
én vagyok.
59 Köveket ragadának azért, hogy
reá hajigálják; Jézus pedig elrejt‹zkö-
dék, és kiméne a templomból, átmenvén
közöttük; és ilyen módon eltávozék.
János 9
És a mínt eltávozék, láta egy embert,
a ki születését‹l fogva vak vala.
2 És kérdezék ‹t a tanítványai, mond-
ván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy en-
nek szülei, hogy vakon született?
3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett,
sem ennek szülei: hanem, hogy nyilván-
valókká legyenek benne az Isten dolgai.
4 Nékem cselekednem kell annak dol-
gait, a ki elküldött engem, a míg nappal
van: elj‹ az éjszaka, mikor senki sem
munkálkodhatik.
5 Míg e világon vagyok, e világ vilá-
gossága vagyok.
6 Ezeket mondván, a földre köpe, és
az ‹ nyálából sárt csinála, és rákené a
sarat a vak szemeire,
7 És monda néki: Menj el, mosakodjál
meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti:
Küldött). Elméne azért és megmosako-
dék, és megjöve látva.
8 A szomszédok azért, és a kik az
el‹tt látták azt, hogy vak vala, mondá-
nak: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni
és koldulni?
9 Némelyek azt mondák, hogy: Ez
az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá.
Š azt mondá, hogy: Én vagyok az.
10 Mondának azért néki: Mimódon
nyiltak meg a te szemeid?
11 Felele az és monda: Egy ember,
a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte
és rákené a szemeimre, és mond né-
kem: Menj el a Siloám tavára és mo-
sódjál meg; miután pedig elmenék és
megmosakodám, megjöve látásom.
12 Mondának azért néki: Hol van az?
Monda: Nem tudom.
13 Vivék ‹t, a ki el‹bb még vak volt,
a farizeusokhoz.
14 Mikor pedig Jézus a sarat csinálá
és felnyitá ennek szemeit, szombat vala.
15 Szintén a farizeusok is megkérde-
zék azért ‹t, mimódon jött meg a látása?
Š pedig monda nékik: Sarat t‹n sze-
meimre, és megmosakodám, és látok.
16 Mondának azért némelyek a fari-
zeusok közűl: Ez az ember nincsen Is-
tent‹l, mert nem tartja meg a szomba-
tot. Mások mondának: Mimódon tehet
bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás
l‹n közöttük.
17 Újra mondának a vaknak: Te mit
szólsz ‹ róla, hogy megnyitá a szemei-
det? Š pedig monda: Hogy próféta.
18 Nem hivék azért a zsidók róla, hogy
vak vala és megjöve a látása, mígnem
el‹hívák annak szüleit, a kinek megjöve
a látása,
19 És megkérdezék azokat, mondván:
Ez a ti fiatok, a kir‹l azt mondjátok, hogy
vakon született? mimódon lát hát most?
20 Felelének nékik annak szülei és
mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiúnk,
és hogy vakon született:
21 De mimódon lát most, nem tudjuk;
vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem
tudjuk: elég id‹s már ‹; ‹t kérdezzétek;
‹ beszéljen magáról.
22 Ezeket mondák annak szülei, mivel-
hogy félnek vala a zsidóktól: mert
megegyeztek már a zsidók, hogyha va-
laki Krisztusnak vallja ‹t, rekesztessék
ki a gyülekezetb‹l.
23 Ezért mondák annak szülei, hogy:
Elég id‹s, ‹t kérdezzétek.
24 Másodszor is szólíták azért az em-
bert, a ki vak vala, és mondának néki:
Adj dics‹séget az Istennek; mi tudjuk,
hogy ez az ember bűnös.
25 Felele azért az és monda: Ha bű-
nös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy
noha vak voltam, most látok.
26 Újra mondák pedig néki: Mit csinált
veled? Mimódon nyitotta meg a szemei-
det?
27 Felele nékik: Már mondám néktek
és nem hallátok: miért akarjátok újra
hallani? avagy ti is az ‹ tanítványai
akartok lenni?
28 Szidalmazák azért ‹t, és mondának:
Te vagy annak a tanítványa; mi pedig
a Mózes tanítványai vagyunk.
29 Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt
az Isten: err‹l pedig azt sem tudjuk,
honnan való.
30 Felele az ember és monda nékik:
Bizony csodálatos az, hogy ti nem tud-
játok honnan való, és az én szemeimet
megnyitotta.
31 Pedig tudjuk, hogy az Isten nem
hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha
valaki istenfél‹, és az ‹ akaratát cse-
lekszi, azt hallgatja meg.
32 Örökt‹l fogva nem hallaték, hogy
vakon szülöttnek szemeit valaki meg-
nyitotta volna.
33 Ha ez nem Istent‹l volna, semmit
sem cselekedhetnék.
34 Felelének és mondának néki: Te
mindenest‹l bűnben születtél, és te ta-
nítasz minket? És kiveték ‹t.
35 Meghallá Jézus, hogy kiveték azt;
és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é
te az Isten Fiában?
36 Felele az és monda: Ki az, Uram,
hogy higyjek benne?
37 Monda pedig néki Jézus: Láttad is
‹t, és a ki beszél veled, az az.
38 Az pedig monda: Hiszek, Uram. És
imádá Št.
39 És monda Jézus: Ítélet végett jöt-
tem én e világra, hogy a kik nem látnak,
lássanak; és a kik látnak, vakok le-
gyenek.
40 És hallák ezeket némely farizeusok,
a kik vele valának, és mondának néki:
Avagy mi is vakok vagyunk-é?
41 Monda nékik Jézus: Ha vakok vol-
nátok, nem volna bűnötök; ámde azt
mondjátok, hogy látunk: azért a ti bű-
nötök megmarad.
János 10
Bizony, bizony mondom néktek: A ki
nem az ajtón megy be a juhok aklába,
hanem másunnan hág be, tolvaj az és
rabló.
2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok
pásztora az.
3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a
juhok hallgatnak annak szavára; és a
maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti
‹ket.
4 És mikor kiereszti az ‹ juhait, el‹t-
tök megy; és a juhok követik ‹t, mert
ismerik az ‹ hangját.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem
elfutnak attól: mert nem ismerik az ide-
genek hangját.
6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus;
de ‹k nem értették, mi az, a mit szól
vala nékik.
7 Újra monda azért nékik Jézus: Bi-
zony, bizony mondom néktek, hogy én
vagyok a juhoknak ajtaja.
8 Mindazok, a kik el‹ttem jöttek, tol-
vajok és rablók: de nem hallgattak rájok
a juhok.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én raj-
tam megy be, megtartatik, és bejár és
kijár majd, és legel‹t talál.
10 A tolvaj nem egyébért j‹, hanem
hogy lopjon és öljön és pusztítson: én
azért jöttem, hogy életök legyen, és
b‹völködjenek.
11 Én vagyok a jó pásztor: a jó
pásztor életét adja a juhokért.
12 A béres pedig és a ki nem pásztor,
a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a
farkast j‹ni, és elhagyja a juhokat, és
elfut: és a farkas elragadozza azokat,
és elszéleszti a juhokat.
13 A béres pedig azért fut el, mert
béres, és nincs gondja a juhokra.
14 Én vagyok a jó pásztor; és isme-
rem az enyéimet, és engem is ismer-
nek az enyéim,
15 A miként ismer engem az Atya, és
én is ismerem az Atyát; és életemet
adom a juhokért.
16 Más juhaim is vannak nékem,
a melyek nem ebb‹l az akolból valók:
azokat is el‹ kell hoznom, és hallgatnak
majd az én szómra; és lészen egy akol
és egy pásztor.
17 Azért szeret engem az Atya, mert
én leteszem az én életemet, hogy újra
felvegyem azt.
18 Senki sem veszi azt el én t‹lem,
hanem én teszem le azt én magamtól.
Van hatalmam letenni azt, és van hatal-
mam ismét felvenni azt. Ezt a parancso-
latot vettem az én Atyámtól.
19 Újra hasonlás l‹n a zsidók között
e beszédek miatt.
20 És sokan mondják vala közűlök:
Ördög van benne és bolondozik: mit
hallgattok reá?
21 Mások mondának: Ezek nem ördön-
g‹snek beszédei. Valjon az ördög meg-
nyithatja-é a vakok szemeit?
22 L‹n pedig Jeruzsálemben a tem-
plomszentelés ünnepe: és tél vala;
23 És Jézus a templomban, a Salamon
tornáczában jár vala.
24 Körűlvevék azért ‹t a zsidók, és mon-
dának néki: Meddig tartasz még bizony-
talanságban bennünket? Ha te vagy a
Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25 Felele nékik Jézus: Megmondtam
néktek, és nem hiszitek: a cselekede-
tek, a melyeket én cselekszem az én
Atyám nevében, azok tesznek bizonysá-
got rólam.
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az
én juhaim közűl vagytok. A mint meg-
mondtam néktek:
27 Az én juhaim hallják az én szómat,
és én ismerem ‹ket, és követnek en-
gem:
28 És én örök életet adok nékik; és
soha örökké el nem vesznek, és senki
ki nem ragadja ‹ket az én kezemb‹l.
29 Az én Atyám, a ki azokat adta né-
kem, nagyobb mindeneknél; és senki
sem ragadhatja ki azokat az én Atyám-
nak kezéb‹l.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
31 Ismét köveket ragadának azért a
zsidók, hogy megkövezzék ‹t.
32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot
mutattam néktek az én Atyámtól; azok
közűl melyik dologért köveztek meg
engem?
33 Felelének néki a zsidók, mondván:
Jó dologért nem kövezünk meg téged,
hanem káromlásért, tudniillik, hogy te
ember létedre Istenné teszed magadat.
34 Felele nékik Jézus: Nincs-é meg-
írva a ti törvényetekben: Én mondám:
Istenek vagytok?
35 Ha azokat isteneknek mondá, a kik-
hez az Isten beszéde l‹n, (és az írás fel
nem bontható),
36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya
megszentelt és elküldött e világra: Ká-
romlást szólsz; mivelhogy azt mondám:
Az Isten Fia vagyok?!
37 Ha az én Atyám dolgait nem cse-
lekszem, ne higyjetek nékem.
38 Ha pedig azokat cselekszem, ha
nékem nem hisztek is, higyjetek a cse-
lekedeteknek: hogy megtudjátok és
elhigyjétek, hogy az Atya én bennem
van, és én ‹ benne vagyok.
39 Ismét meg akarák azért ‹t fogni;
de kiméne az ‹ kezökb‹l.
40 És újra elméne túl a Jordánon, arra
a helyre, a hol János el‹ször keresz-
telt vala; és ott marada.
41 És sokan menének ‹ hozzá és mond-
ják vala, hogy: János nem tett ugyan
semmi csodát; de mindaz, a mit János
e fel‹l mondott, igaz vala.
42 És sokan hivének ott ‹ benne.
János 11
Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániá-
ból, Máriának és az ‹ testvérének,
Márthának falujából.
2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a
testvére Lázár beteg vala, a ki meg-
kente vala az Urat kenettel és a hajá-
val törlé meg annak lábait.
3 Küldének azért a testvérek ‹ hozzá,
mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz,
beteg.
4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta,
monda: Ez a betegség nem halálos, ha-
nem az Isten dics‹ségére való, hogy
dics‹íttessék általa az Istennek Fia.
5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és
annak n‹testvérét, és Lázárt.
6 Mikor azért meghallá, hogy beteg,
akkor két napig marada azon a helyen,
a hol vala.
7 Ez után aztán monda tanítványainak:
Menjünk ismét Júdeába.
8 Mondának néki a tanítványok: Mes-
ter, most akarnak vala téged megkövezni
a Júdabeliek, és újra oda mégy?
9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét
órája van-é a napnak? Ha valaki nappal
jár, nem botlik meg, mert látja e világ-
nak világosságát.
10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert
nincsen abban világosság.
11 Ezeket mondá; és ezután monda
nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt;
de elmegyek, hogy felköltsem ‹t.
12 Mondának azért az ‹ tanítványai:
Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13 Pedig Jézus annak haláláról be-
szélt; de ‹k azt hitték, hogy álomnak
alvásáról szól.
14 Ekkor azért nyilván monda nékik
Jézus: Lázár megholt.
15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti
érettetek, hogy higyjetek. De menjünk
el ‹ hozzá!
16 Monda azért Tamás, a ki Kett‹snek
mondatik, az ‹ tanítványtársainak: Men-
jünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá,
hogy az már négy napja vala sírban.
18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsá-
lemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
19 És a zsidók közűl sokan mentek
vala Márthához és Máriához, hogy vigasz-
talják ‹ket az ‹ testvérök fel‹l.
20 Mártha azért, a mint hallja vala,
hogy Jézus j‹, elébe méne; Mária pedig
otthon űl vala.
21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram,
ha itt lettél volna, nem halt volna meg
a testvérem.
22 De most is tudom, hogy a mit csak
kérsz az Istent‹l, megadja néked az Isten.
23 Monda néki Jézus: Feltámad a te
testvéred.
24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy
feltámad a feltámadáskor az utolsó
napon.
25 Monda néki Jézus: Én vagyok a
feltámadás és az élet: a ki hisz én ben-
nem, ha meghal is, él;
26 És a ki csak él és hisz én bennem,
soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem,
hogy te vagy a Krisztus, az Istennek
Fia, a ki e világra jövend‹ vala.
28 És a mint ezeket mondotta vala,
elméne, és titkon szólítá az ‹ testvérét
Máriát, mondván: A Mester itt van és
hív téged.
29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és
hozzá méne.
30 Jézus pedig nem ment vala még be
a faluba, hanem azon a helyen vala,
a hová Mártha elébe ment vala.
31 A zsidók azért, a kik ‹ vele otthon
valának és vigasztalák ‹t, látván, hogy
Mária hamar felkél és kimegy vala, utána
menének, ezt mondván: A sírhoz megy,
hogy ott sírjon.
32 Mária azért, a mint oda ére, a hol
Jézus vala, meglátván ‹t, az ‹ lábaihoz
esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál
volna, nem halt volna meg az én test-
vérem.
33 Jézus azért, a mint látja vala, hogy
az sír és sírnak a vele jött zsidók is, el-
búsula lelkében és igen megrendüle.
34 És monda: Hová helyeztétek ‹t?
Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
35 Könnyekre fakadt Jézus.
36 Mondának azért a zsidók: Ímé,
mennyire szerette ‹t!
37 Némelyek pedig mondának közű-
lök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a
vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne
haljon meg?
38 Jézus pedig újra felindulva magá-
ban, oda megy vala a sírhoz. Az pedig
egy üreg vala, és k‹ feküvék rajta.
39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ.
Monda néki a megholtnak n‹testvére,
Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen
negyednapos.
40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é
néked, hogy ha hiszel, meglátod majd
az Istennek dics‹ségét?
41 Elvevék azért a követ onnan, a hol
a megholt feküszik vala. Jézus pedig
felemelé szemeit az égre, és monda:
Atyám, hálát adok néked, hogy meg-
hallgattál engem.
42 Tudtam is én, hogy te mindenkor
meghallgatsz engem; csak a körűlálló
sokaságért mondtam, hogy elhigyjék,
hogy te küldtél engem.
43 És mikor ezeket mondá, fenszóval
kiálta: Lázár, j‹jj ki!
44 És kijöve a megholt, lábain és ke-
zein kötelékekkel megkötözve, és az
orczája kend‹vel vala leborítva. Monda
nékik Jézus: Oldozzátok meg ‹t, és
hagyjátok menni.
45 Sokan hivének azért ‹ benne ama
zsidók közűl, a kik Máriához mentek
vala, és láták, a miket cselekedett vala.
46 De némelyek azok közűl elmené-
nek a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik,
a miket Jézus cselekedett vala.
47 Egybegyűjték azért a papifejedel-
mek és a farizeusok a f‹tanácsot, és
mondának: Mit cselekedjünk? mert ez
az ember sok csodát mível.
48 Ha ekképen hagyjuk ‹t, mindenki
hinni fog ‹ benne: és elj‹nek majd a
rómaiak és elveszik t‹lünk mind e he-
lyet, mind e népet.
49 Egy pedig ‹ közűlök, Kajafás,
a ki f‹pap vala abban az esztend‹ben,
monda nékik: Ti semmit sem tudtok,
50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb
nékünk, hogy egy ember haljon meg a
népért, és az egész nép el ne veszszen.
51 Ezt pedig nem magától mondta:
hanem mivelhogy abban az esztend‹ben
f‹pap vala, jövend‹t monda, hogy Jézus
meg fog halni a népért;
52 És nemcsak a népért, hanem azért
is, hogy az Istennek elszéledt gyerme-
keit egybegyűjtse.
53 Ama naptól azért azon tanakodá-
nak, hogy ‹t megöljék.
54 Jézus azért nem jár vala többé nyil-
vánosan a zsidók között, hanem elméne
onnan a vidékre, a pusztához közel, egy
Efraim nevű városba; és ott tartózko-
dék az ‹ tanítványaival.
55 Közel vala pedig a zsidók husvétja:
és sokan menének fel Jeruzsálembe a
vidékr‹l husvét el‹tt, hogy megtisztul-
janak.
56 Keresék azért Jézust, és szólnak
vala egymással a templomban állva: Mit
gondoltok, hogy nem jön-é fel az ün-
nepre?
57 A papi fejedelmek pedig és a fari-
zeusok is parancsolatot adának, hogy ha
valaki megtudja, hogy hol van, jelentse
meg, hogy ‹t megfogják.
János 12
Jézus azért hat nappal a husvét el‹tt
méne Bethániába, a hol a megholt Lá-
zár vala, a kit feltámasztott a halálból.
2 Vacsorát készítének azért ott néki,
és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig
egy vala azok közűl, a kik együtt ülnek
vala ‹ vele.
3 Mária azért el‹vévén egy font igazi,
drága nárdusból való kenetet, megkené
a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait
a saját hajával; a ház pedig megtelék a
kenet illatával.
4 Monda azért egy az ‹ tanítványai
közűl, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia,
a ki ‹t elárulandó vala:
5 Miért nem adták el ezt a kenetet
háromszáz dénáron, és miért nem adták
a szegényeknek?
6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha
néki a szegényekre volna gondja, hanem
mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az
erszény, és a mit abba tesznek vala, el-
csené.
7 Monda azért Jézus: Hagyj békét
néki; az én temetésem idejére tartogatta
‹ ezt.
8 Mert szegények mindenkor vannak
veletek, én pedig nem mindenkor va-
gyok.
9 A zsidók közűl azért nagy sokaság
értesült vala arról, hogy ‹ ott van: és
oda menének nemcsak Jézusért, hanem
hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasz-
tott a halálból.
10 A papifejedelmek pedig tanácsko-
zának, hogy Lázárt is megöljék;
11 Mivelhogy a zsidók közűl sokan ‹
miatta menének oda és hivének a Jé-
zusban.
12 Másnap a nagy sokaság, a mely az
ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus
Jeruzsálembe j‹,
13 Pálmaágakat v‹n, és kiméne elébe,
és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki
j‹ az Úrnak nevében, az Izráelnek ama
királya!
14 Találván pedig Jézus egy szamarat,
felűle arra, a mint meg van írva:
15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te
királyod j‹, szamárnak vemhén űlve.
16 Ezeket pedig nem értették eleinte
az ‹ tanítványai: hanem mikor meg-
dics‹ítteték Jézus, akkor emlékezének
vissza, hogy ezek ‹ fel‹le vannak meg-
írva, és hogy ezeket mívelték ‹ vele.
17 A sokaság azért, a mely ‹ vele vala,
mikor kihívta Lázárt a koporsóból és
feltámasztotta ‹t a halálból, bizonysá-
got t‹n.
18 Azért is méne ‹ elébe a sokaság,
mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte
vala.
19 Mondának azért a farizeusok egy-
más között: Látjátok-é, hogy semmit
sem értek? Ímé, mind e világ ‹ utána
megy.
20 Néhány görög is vala azok között,
a kik felmenének, hogy imádkozzanak
az ünnepen:
21 Ezek azért a galileai Bethsaidából
való Filephez menének, és kérék ‹t,
mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
22 Megy vala Filep és szóla András-
nak, és viszont András és Filep szóla
Jézusnak.
23 Jézus pedig felele nékik, mondván:
Eljött az óra, hogy megdics‹íttessék az
embernek Fia.
24 Bizony, bizony mondom néktek:
Ha a földbe esett gabonamag el nem
hal, csak egymaga marad; ha pedig el-
hal, sok gyümölcsöt terem.
25 A ki szereti a maga életét, elveszti
azt; és a ki gyűlöli a maga életét e vilá-
gon, örök életre tartja meg azt.
26 A ki nékem szolgál, engem köves-
sen; és a hol én vagyok, ott lesz az én
szolgám is: és a ki nékem szolgál, meg-
becsüli azt az Atya.
27 Most az én lelkem háborog; és mit
mondjak? Atyám, ments meg engem ett‹l
az órától. De azért jutottam ez órára.
28 Atyám, dics‹ítsd meg a te nevedet!
Szózat jöve azért az égb‹l: Meg is di-
cs‹ítettem, és újra megdics‹ítem.
29 A sokaság azért, a mely ott állt és
hallotta vala, azt mondá, hogy menny-
dörgött: mások mondának: Angyal szólt
néki.
30 Felele Jézus és monda: Nem én
érettem l‹n e szó, hanem ti érettetek.
31 Most van e világ kárhoztatása; most
vettetik ki e világ fejedelme:
32 És én, ha felemeltetem e földr‹l,
mindeneket magamhoz vonszok.
33 Ezt pedig azért mondá, hogy meg-
jelentse, milyen halállal kell meghalnia.
34 Felele néki a sokaság: Mi azt hal-
lottuk a törvényb‹l, hogy a Krisztus
örökké megmarad: hogyan mondod hát
te, hogy az ember Fiának fel kell emel-
tetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
35 Monda azért nékik Jézus: Még egy
kevés ideig veletek van a világosság.
Járjatok, a míg világosságotok van,
hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és
a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová
megy.
36 Míg a világosságotok megvan, higy-
jetek a világosságban, hogy a világos-
ság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus,
és elmenvén, elrejt‹zködék el‹lük.
37 És noha ‹ ennyi jelt tett vala el‹t-
tük, mégsem hivének ‹ benne:
38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás pró-
féta beszéde, a melyet monda: Uram,
ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr
karja kinek jelentetett meg?
39 Azért nem hihetnek vala, mert is-
mét monda Ésaiás:
40 Megvakította az ‹ szemeiket, és
megkeményítette az ‹ szívöket; hogy
szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne
értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne
gyógyítsam ‹ket.
41 Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá
az ‹ dics‹ségét; és beszéle ‹ fel‹le.
42 Mindazáltal a f‹emberek közűl is
sokan hivének ‹ benne; de a farizeusok
miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesz-
tessenek a gyülekezetb‹l:
43 Mert inkább szerették az emberek
dícséretét, mintsem az Istennek dícsé-
retét.
44 Jézus pedig kiálta és monda: A ki
hisz én bennem, nem én bennem hisz,
hanem abban, a ki elküldött engem.
45 És a ki engem lát, azt látja, a ki
küldött engem.
46 Én világosságul jöttem e világra,
hogy senki ne maradjon a sötétségben,
a ki én bennem hisz.
47 És ha valaki hallja az én beszédei-
met és nem hisz, én nem kárhoztatom
azt: mert nem azért jöttem, hogy kár-
hoztassam a világot, hanem hogy meg-
tartsam a világot.
48 A ki megvet engem és nem veszi
be az én beszédeimet, van annak, a ki ‹t
kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólot-
tam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
49 Mert én nem magamtól szóltam;
hanem az Atya, a ki küldött engem, ‹
parancsolta nékem, hogy mit mondjak
és mit beszéljek.
50 És tudom, hogy az ‹ parancsolata
örök élet. A miket azért én beszélek,
úgy beszélem, a mint az Atya mondotta
vala nékem.
János 13
A husvét ünnepe el‹tt pedig, tudván
Jézus, hogy eljött az ‹ órája, hogy át-
menjen e világból az Atyához, mivel-
hogy szerette az övéit e világon, mind-
végig szerette ‹ket.
2 És vacsora közben, a mikor az ördög
belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a
Simon fiának szívébe, hogy árulja el ‹t,
3 Tudván Jézus, hogy az Atya min-
dent hatalmába adott néki, és hogy ‹
az Istent‹l jött és az Istenhez megy,
4 Felkele a vacsorától, leveté a fels‹
ruháját; és egy kend‹t vévén, körűlköté
magát.
5 Azután vizet tölte a medenczébe, és
kezdé mosni a tanítványok lábait, és
megtörleni a kend‹vel, a melylyel körűl
vala kötve.
6 Méne azért Simon Péterhez; és az
monda néki: Uram, te mosod-é meg az
én lábaimat?
7 Felele Jézus és monda néki: A mit
én cselekszem, te azt most nem érted,
de ezután majd megérted.
8 Monda néki Péter: Az én lábaimat
nem mosod meg soha! Felele néki Jé-
zus: Ha meg nem moslak téged, semmi
közöd sincs én hozzám.
9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne
csak lábaimat, hanem kezeimet és feje-
met is!
10 Monda néki Jézus: A ki megfürö-
dött, nincs másra szüksége, mint a lábait
megmosni, különben egészen tiszta; ti
is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el
‹t; azért mondá: Nem vagytok mindnyá-
jan tiszták!
12 Mikor azért megmosta azoknak lá-
bait, és a fels‹ ruháját felvette, újra le-
űlvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit
cselekedtem veletek?
13 Ti engem így hívtok: Mester,
és Uram. És jól mondjátok, mert az
vagyok.
14 Azért, ha én az Úr és a Mester meg-
mostam a ti lábaitokat, néktek is meg
kell mosnotok egymás lábait.
15 Mert példát adtam néktek, hogy
a miképen én cselekedtem veletek, ti is
akképen cselekedjetek.
16 Bizony, bizony mondom néktek:
A szolga nem nagyobb az ‹ Uránál;
sem a követ nem nagyobb annál, a ki
azt küldte.
17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesz-
tek, ha cselekszitek ezeket.
18 Nem mindnyájatokról szólok; tu-
dom én kiket választottam el; hanem
hogy beteljesedjék az írás: A ki velem
ette a kenyeret, a sarkát emelte fel elle-
nem.
19 Most megmondom néktek, miel‹tt
meglenne, hogy mikor meglesz, higyjé-
tek majd, hogy én vagyok.
20 Bizony, bizony mondom néktek:
A ki befogadja, ha valakit elküldök,
engem fogad be; a ki pedig engem be-
fogad, azt fogadja be, a ki engem kül-
dött.
21 Mikor ezeket mondja vala Jézus,
igen nyugtalankodék lelkében, és bi-
zonyságot t‹n, és monda: Bizony, bi-
zony mondom néktek, hogy egy ti közű-
letek elárul engem.
22 A tanítványok ekkor egymásra tekin-
tének bizonytalankodva, hogy kir‹l szól.
23 Egy pedig az ‹ tanítványai közűl
a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit
szeret vala Jézus.
24 Int azért ennek Simon Péter, hogy
tudakozza meg, ki az, a kir‹l szól?
25 Az pedig a Jézus kebelére hajol-
ván, monda néki: Uram, ki az?
26 Felele Jézus: Az, a kinek én a be-
mártott falatot adom. És bemártván a
falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Si-
mon fiának.
27 És a falat után akkor beméne abba
a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit
cselekszel, hamar cselekedjed.
28 Ezt pedig senki sem érté a leűltek
közűl, miért mondta néki.
29 Némelyek ugyanis alíták, mivel-
hogy az erszény Júdásnál vala, hogy
azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre
szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy
adjon valamit a szegényeknek.
30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé,
azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
31 Mikor azért kiment vala, monda Jé-
zus: Most dics‹ítteték meg az embernek
Fia, az Isten is megdics‹ítteték ‹ benne.
32 Ha megdics‹ítteték ‹ benne az Is-
ten, az Isten is megdics‹íti ‹t ‹ magá-
ban, és ezennel megdics‹íti ‹t.
33 Fiaim, egy kevés ideig még vele-
tek vagyok. Kerestek majd engem; de
a miként a zsidóknak mondám, hogy:
A hová én megyek, ti nem jöhettek;
most néktek is mondom.
34 Új parancsolatot adok néktek, hogy
egymást szeressétek; a mint én szerette-
lek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
35 Err‹l ismeri meg mindenki, hogy
az én tanítványaim vagytok, ha egymást
szeretni fogjátok.
36 Monda néki Simon Péter: Uram,
hová mégy? Felele néki Jézus: A hová
én megyek, most én utánam nem jöhetsz;
utóbb azonban utánam jössz.
37 Monda néki Péter: Uram, miért nem
mehetek most utánad? Az életemet adom
éretted!
38 Felele néki Jézus: Az életedet adod
érettem? Bizony, bizony mondom né-
ked, nem szól addig a kakas, mígnem
háromszor megtagadsz engem.
János 14
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higy-
jetek Istenben, és higyjetek én bennem.
2 Az én Atyámnak házában sok lakó-
hely van; ha pedig nem volna, meg-
mondtam volna néktek. Elmegyek, hogy
helyet készítsek néktek.
3 És ha majd elmegyek és helyet ké-
szítek néktek, ismét eljövök és magam-
hoz veszlek titeket; hogy a hol én va-
gyok, ti is ott legyetek.
4 És hogy hová megyek én, tudjátok;
az útat is tudjátok.
5 Monda néki Tamás: Uram, nem tud-
juk hová mégy; mimódon tudhatjuk
azért az útat?
6 Monda néki Jézus: Én vagyok az
út, az igazság és az élet; senki sem
mehet az Atyához, hanemha én általam.
7 Ha megismertetek volna engem,
megismertétek volna az én Atyámat is;
és mostantól fogva ismeritek ‹t, és lát-
tátok ‹t.
8 Monda néki Filep: Uram, mutasd
meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9 Monda néki Jézus: Annyi id‹ óta
veletek vagyok, és még sem ismertél
meg engem, Filep? a ki engem látott,
látta az Atyát; mimódon mondod azért
te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában
vagyok, és az Atya én bennem van?
A beszédeket, a melyeket én mondok
néktek, nem magamtól mondom; ha-
nem az Atya, a ki én bennem lakik, ‹
cselekszi e dolgokat.
11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyá-
ban vagyok, és az Atya én bennem van;
ha pedig nem, magokért a cselekede-
tekért higyjetek nékem.
12 Bizony, bizony mondom néktek:
A ki hisz én bennem, az is cselekszi
majd azokat a cselekedeteket, a melye-
ket én cselekeszem; és nagyobbakat is
cselekszik azoknál; mert én az én Atyám-
hoz megyek.
13 És akármit kértek majd az én
nevemben, megcselekszem azt, hogy
dics‹íttessék az Atya a Fiúban.
14 Ha valamit kértek az én nevemben,
én megcselekszem azt.
15 Ha engem szerettek, az én paran-
csolataimat megtartsátok.
16 És én kérem az Atyát, és más ví-
gasztalót ád néktek, hogy veletek ma-
radjon mindörökké,
17 Az igazságnak ama Lelkét: a kit a
világ be nem fogadhat, mert nem látja
‹t és nem ismeri ‹t; de ti ismeritek ‹t,
mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18 Nem hagylak titeket árvákul; eljö-
vök ti hozzátok.
19 Még egy kevés id‹ és a világ nem
lát engem többé; de ti megláttok engem:
mert én élek, ti is élni fogtok.
20 Azon a napon megtudjátok majd ti,
hogy én az én Atyámban vagyok, és ti
én bennem, és én ti bennetek.
21 A ki ismeri az én parancsolataimat
és megtartja azokat, az szeret engem;
a ki pedig engem szeret, azt szereti az
én Atyám, én is szeretem azt, és kijelen-
tem magamat annak.
22 Monda néki Júdás (nem az Iskárió-
tes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelen-
ted ki magadat, és nem a világnak?
23 Felele Jézus és monda néki: Ha
valaki szeret engem, megtartja az én
beszédemet: és az én Atyám szereti azt,
és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24 A ki nem szeret engem, nem tartja
meg az én beszédeimet: és az a beszéd,
a melyet hallotok, nem az enyém, hanem
az Atyáé, a ki küldött engem.
25 Ezeket beszéltem néktek, a míg
veletek valék.
26 Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek,
a kit az én nevemben küld az Atya,
az mindenre megtanít majd titeket, és
eszetekbe juttatja mindazokat, a miket
mondottam néktek.
27 Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy
adom én néktek, a mint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne fél-
jen!
28 Hallottátok, hogy én azt mondtam
néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok.
Ha szeretnétek engem, örvendeznétek,
hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyá-
hoz; mert az én Atyám nagyobb ná-
lamnál.
29 És most mondtam meg néktek, mi-
el‹t meglenne: hogy a mikor majd
meglesz, higyjetek.
30 Nem sokat beszélek már veletek,
mert jön a világ fejedelme: és én ben-
nem nincsen semmije;
31 De, hogy megtudja a világ, hogy
szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a
mint az én Atyám parancsolta nékem:
keljetek fel, menjünk el innen.
János 15
Én vagyok az igazi sz‹l‹t‹, és az én
Atyám a sz‹l‹műves.
2 Minden sz‹l‹vessz‹t, a mely én ben-
nem gyümölcsöt nem terem, lemetsz;
mindazt pedig, a mely gyümölcsöt te-
rem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt
teremjen.
3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd
által, a melyet szóltam néktek.
4 Maradjatok én bennem és én is ti
bennetek. Miképen a sz‹l‹vessz‹ nem
teremhet gyümölcsöt magától, hanemha
a sz‹l‹t‹kén marad; akképen ti sem,
hanemha én bennem maradtok.
5 Én vagyok a sz‹l‹t‹, ti a sz‹l‹vesz-
sz‹k: A ki én bennem marad, én pe-
dig ‹ benne, az terem sok gyümölcsöt:
mert nálam nélkűl semmit sem csele-
kedhettek.
6 Ha valaki nem marad én bennem, ki-
vettetik, mint a sz‹l‹vessz‹, és megszá-
rad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre
vetik, és megégnek.
7 Ha én bennem maradtok, és az én be-
szédeim bennetek maradnak, kérjetek,
a mit csak akartok, és meglesz az nék-
tek.
8 Abban dics‹íttetik meg az én Atyám,
hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és le-
gyetek nékem tanítványaim.
9 A miképen az Atya szeretett engem,
én is úgy szerettelek titeket: maradja-
tok meg ebben az én szeretetemben.
10 Ha az én parancsolataimat megtart
játok, megmaradtok az én szeretetem-
ben; a miképen én megtartottam az én
Atyámnak parancsolatait, és megmara-
dok az ‹ szeretetében.
11 Ezeket beszéltem néktek, hogy
megmaradjon ti bennetek az én örömem
és a ti örömetek beteljék.
12 Ez az én parancsolatom, hogy sze-
ressétek egymást, a miképen én szeret-
telek titeket.
13 Nincsen senkiben nagyobb szeretet
annál, mintha valaki életét adja az ‹ ba-
rátaiért.
14 Ti az én barátaim vagytok, ha azo-
kat cselekszitek, a miket én parancso-
lok néktek.
15 Nem mondalak többé titeket szol-
gáknak; mert a szolga nem tudja, mit
cselekszik az ‹ ura: titeket pedig bará-
taimnak mondottalak; mert mindazt,
a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul
adtam néktek.
16 Nem ti választottatok engem, hanem
én választottalak titeket, és én rendelte-
lek titeket, hogy ti elmenjetek és gyü-
mölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsö-
tök megmaradjon: hogy akármit kértek
az Atyától az én nevemben, megadja
néktek.
17 Ezeket parancsolom néktek, hogy
egymást szeressétek.
18 Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok
meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nála-
toknál.
19 Ha e világból volnátok, a világ sze-
retné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem
vagytok e világból, hanem én választot-
talak ki magamnak titeket e világból,
azért gyűlöl titeket a világ.
20 Emlékezzetek meg ama beszédek-
r‹l, a melyeket én mondtam néktek. Nem
nagyobb a szolga az ‹ uránál. Ha en-
gem üldöztek, titeket is üldöznek majd;
ha az én beszédemet megtartották, a tié-
teket is megtartják majd.
21 De mindezt az én nevemért cselek-
szik veletek, mivelhogy nem ismerik azt,
a ki küldött engem.
22 Ha nem jöttem volna és nem be-
széltem volna nékik, nem volna bűnök;
de most nincs mivel menteniök az ‹ bű-
nöket.
23 A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én
Atyámat is.
24 Ha ama cselekedeteket nem cse-
lekedtem volna közöttük, a melyeket
senki más nem cselekedett, nem volna
bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is,
mind engem, mind az én Atyámat.
25 De azért l‹n így, hogy beteljesed-
jék a mondás, a mely megiratott az ‹ tör-
vényökben: Ok nélkűl gyűlöltek engem.
26 Mikor pedig elj‹ majd a Vígasztaló,
a kit én küldök néktek az Atyától,
az igazságnak Lelke, a ki az Atyától
származik, az tesz majd én rólam bizony-
ságot.
27 De ti is bizonyságot tesztek; mert
kezdett‹l fogva én velem vagytok.
János 16
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne
botránkozzatok.
2 A gyülekezetekb‹l kirekesztenek ti-
teket; s‹t jön id‹, hogy a ki öldököl ti-
teket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszte-
letet cselekszik.
3 És ezeket azért cselekszik veletek,
mert nem ismerték meg az Atyát, sem
engem.
4 Ezeket pedig azért beszéltem nék-
tek, hogy a mikor elj‹ az az id‹, meg-
emlékezzetek róluk, hogy én mondtam
néktek. De ezeket kezdett‹l fogva nem
mondottam néktek, mivelhogy veletek
valék.
5 Most pedig elmegyek ahhoz, a ki
küldött engem; és senki sem kérdezi
t‹lem közűletek: Hová mégy?
6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem
néktek, a szomorúság eltöltötte a szíve-
teket.
7 De én az igazat mondom néktek:
Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert
ha el nem megyek, nem j‹ el hozzátok
a Vígasztaló; ha pedig elmegyek, elkül-
döm azt ti hozzátok.
8 És az, mikor elj‹, megfeddi a vilá-
got bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9 Bűn tekintetében, hogy nem hisz-
nek én bennem;
10 És igazság tekintetében, hogy én az
én Atyámhoz megyek, és többé nem lát-
tok engem;
11 Ítélet tekintetében pedig, hogy e
világnak fejedelme megítéltetett.
12 Még sok mondani valóm van hoz-
zátok, de most el nem hordozhatjá-
tok.
13 De mikor elj‹ amaz, az igazságnak
Lelke, elvezérel majd titeket minden
igazságra. Mert nem ‹ magától szól,
hanem azokat szólja, a miket hall, és a
bekövetkezend‹ket megjelenti néktek.
14 Az engem dics‹ít majd, mert az
enyémb‹l vesz, és megjelenti néktek.
15 Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém:
azért mondám, hogy az enyémb‹l vesz,
és megjelenti néktek.
16 Egy kevés id‹, és nem láttok
engem; és ismét egy kevés id‹, és meg-
láttok majd engem: mert én az Atyához
megyek.
17 Mondának azért az ‹ tanítványai
közűl egymásnak: Mi az, a mit nékünk
mond: Egy kevés id‹, és nem láttok en-
gem; és ismét egy kevés id‹, és meglát-
tok majd engem; és: mert én az Atyá-
hoz megyek?
18 Mondának azért: Mi az a kevés id‹,
a mir‹l szól? Nem tudjuk, mit mond.
19 Megérté azért Jézus, hogy ‹t akar-
nák megkérdezni, és monda nékik: Arról
tudakozzátok-é egymást, hogy azt mon-
dám: Egy kevés id‹, és nem láttok en-
gem; és ismét egy kevés id‹, és meglát-
tok majd engem?
20 Bizony, bizony mondom néktek,
hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pe-
dig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti
szomorúságtok örömre fordul.
21 Az asszony mikor szűl, szomorú-
ságban van, mert eljött az ‹ órája: de mi-
kor megszűli az ‹ gyermekét, nem emlé-
kezik többé a kínra az öröm miatt, hogy
ember született e világra.
22 Ti is azért most ugyan szomorúság-
ban vagytok, de ismét meglátlak majd
titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki
el nem veszi t‹letek a ti örömeteket.
23 És azon a napon nem kérdeztek
majd engem semmir‹l. Bizony, bizony
mondom néktek, hogy a mit csak kérni
fogtok az Atyától az én nevemben,
megadja néktek.
24 Mostanáig semmit sem kértetek az
Atyától az én nevemben: kérjetek és
megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes
legyen.
25 Ezeket példázatokban mondottam
néktek; de elj‹ az id‹, mikor nem pél-
dázatokban beszélek majd néktek, ha-
nem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.
26 Azon a napon az én nevemben kér-
tek majd: és nem mondom néktek, hogy
én kérni fogom az Atyát ti érettetek;
27 Mert maga az Atya szeret titeket,
mivelhogy ti szerettetek engem, és el-
hittétek, hogy én az Istent‹l jöttem ki.
28 Kijöttem az Atyától, és jöttem e
világba: ismét elhagyom e világot, és el-
megyek az Atyához.
29 Mondának néki az ‹ tanítványai:
Ímé, most nyiltan beszélsz, és semmi
példázatot nem mondasz.
30 Most tudjuk, hogy te mindent tudsz,
és nincs szükséged arra, hogy valaki
téged megkérdezzen: err‹l hiszszük,
hogy az Istent‹l jöttél ki.
31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?
32 Ímé elj‹ az óra, és immár eljött,
hogy szétoszoljatok kiki az övéihez,
és engem egyedül hagyjatok; de nem
vagyok egyedül, mert az Atya velem
van.
33 Azért beszéltem ezeket néktek,
hogy békességetek legyen én bennem.
E világon nyomorúságtok lészen; de
bízzatok: én meggy‹ztem a világot.
János 17
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé sze-
meit az égre, és monda: Atyám, eljött
az óra; dics‹ítsd meg a te Fiadat, hogy
a te Fiad is dics‹ítsen téged:
2 A miként te hatalmat adtál néki
minden testen, hogy örök életet adjon
mindennek, a mit néki adtál.
3 Az pedig az örök élet, hogy meg-
ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent,
és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4 Én dics‹ítettelek téged e földön: el-
végeztem a munkát, a melyet reám
bíztál, hogy végezzem azt.
5 És most te dics‹íts meg engem,
Atyám, te magadnál azzal a dics‹séggel,
a melylyel bírtam te nálad a világ létele
el‹tt.
6 Megjelentettem a te nevedet az em-
bereknek, a kiket e világból nékem ad-
tál: tiéid valának, és nékem adtak azo-
kat; és a te beszédedet megtartották.
7 Most tudták meg, hogy mindaz te
t‹led van, a mit nékem adtál:
8 Mert ama beszédeket, a melyeket
nékem adtál, ‹ nékik adtam; és ‹k be-
fogadták, és igazán megismerték, hogy
én t‹led jöttem ki, és elhitték, hogy
te küldtél engem.
9 Én ezekért könyörgök: nem a vilá-
gért könyörgök, hanem azokért, a kiket
nékem adtál, mert a tiéid.
10 És az enyémek mind a tiéid, és a
tiéid az enyémek; és megdics‹íttetem
‹ bennök.
11 És nem vagyok többé e világon, de
‹k a világon vannak, én pedig te hozzád
megyek. Szent Atyám, tartsd meg ‹ket
a te nevedben, a kiket nékem adtál,
hogy egyek legyenek, mint mi!
12 Mikor velök valék a világon, én
megtartám ‹ket a te nevedben; a kiket
nékem adtál, meg‹rizém, és senki el nem
veszett közűlök, csak a veszedelemnek
fia, hogy az írás beteljesüljön.
13 Most pedig te hozzád megyek; és
ezeket beszélem a világon, hogy ‹k az
én örömemet teljesen bírják ‹ magok-
ban.
14 Én a te ígédet nékik adtam; és a
világ gyűlölte ‹ket, mivelhogy nem e
világból valók, a mint hogy én sem e
világból vagyok.
15 Nem azt kérem, hogy vedd ki ‹ket
e világból, hanem hogy ‹rizd meg ‹ket
a gonosztól.
16 Nem e világból valók, a mint hogy
én sem e világból vagyok.
17 Szenteld meg ‹ket a te igazságod-
dal: A te ígéd igazság.
18 A miképen te küldtél engem e vi-
lágra, úgy küldtem én is ‹ket e világra;
19 És én ‹ érettök oda szentelem ma-
gamat, hogy ‹k is megszenteltekké
legyenek az igazságban.
20 De nemcsak ‹ érettök könyörgök,
hanem azokért is, a kik az ‹ beszédökre
hisznek majd én bennem;
21 Hogy mindnyájan egyek legyenek;
a mint te én bennem, Atyám, és én te
benned, hogy ‹k is egyek legyenek mi
bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te
küldtél engem.
22 És én azt a dics‹séget, a melyet
nékem adtál, ‹ nékik adtam, hogy egyek
legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
23 Én ‹ bennök, és te én bennem;
hogy tökéletesen egygyé legyenek, és
hogy megismerje a világ, hogy te küld-
tél engem, és szeretted ‹ket, a miként
engem szerettél.
24 Atyám, a kiket nékem adtál, aka-
rom, hogy a hol én vagyok, azok is én
velem legyenek; hogy megláthassák az
én dics‹ségemet, a melyet nékem adtál:
mert szerettél engem e világ alapjának
felvettetése el‹tt.
25 Igazságos Atyám! És e világ nem
ismert téged, de én ismertelek téged;
és ezek megismerik, hogy te küldtél
engem;
26 És megismertettem ‹ velök a te
nevedet, és megismertetem; hogy az a
szeretet legyen ‹ bennök, a melylyel
engem szerettél, és én is ‹ bennök legyek.
János 18
Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne
az ‹ tanítványaival együtt túl a Kedron
patakán, a hol egy kert vala, a melybe
bemenének ‹ és az ‹ tanítványai.
2 Ismeré pedig azt a helyet Júdás is,
a ki ‹t elárulja vala; mivelhogy gyakorta
ott gyűlt egybe Jézus az ‹ tanítványaival.
3 Júdás azért magához vevén a kato-
nai csapatot, és a papi fejedelmekt‹l és
farizeusoktól szolgákat, oda méne fák-
lyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
4 Jézus azért tudván mindazt, a mi reá
következend‹ vala, el‹re méne, és mon-
da azoknak: Kit kerestek?
5 Felelének néki: A názáreti Jézust.
Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt
pedig ‹ velök Júdás is, a ki elárulta ‹t.
6 Mikor azért azt mondá nékik, hogy:
Én vagyok; hátra vonulának és földre
esének.
7 Ismét megkérdezé azért ‹ket: Kit
kerestek? És azok mondának: A názá-
reti Jézust.
8 Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy
én vagyok az. Azért, ha engem kerestek,
ezeket bocsássátok el;
9 Hogy beteljesüljön a beszéd, a me-
lyet mondott: Azok közűl, a kiket né-
kem adtál, senkit sem vesztettem el.
10 Simon Péter pedig, a kinek szab-
lyája vala, kirántá azt, és megüté a f‹-
pap szolgáját, és levágá annak jobb fü-
lét. A szolga neve pedig Málkus vala.
11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd
hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem
kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az
Atya adott nékem?
12 A csapat azért és az ezredes és a
zsidók szolgái megfogák Jézust, és
megkötözék ‹t,
13 És vivék ‹t el‹ször Annáshoz; mert
ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az
esztend‹ben f‹pap vala.
14 Kajafás pedig az vala, a ki taná-
csolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy
egy ember veszszen el a népért.
15 Simon Péter pedig, és egy másik
tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanít-
vány pedig ismer‹s vala a f‹pappal, és
beméne Jézussal együtt a f‹pap udva-
rába,
16 Péter pedig kívűl áll vala az ajtó-
nál. Kiméne azért ama másik tanítvány,
a ki a f‹pappal ismer‹s vala, és szóla az
ajtó‹rz‹nek, és bevivé Pétert.
17 Szóla azért Péterhez az ajtó‹rz‹
leány: Nemde, te is ez ember tanítványai
közűl való vagy? Monda ‹: Nem vagyok.
18 A szolgák pedig és a poroszlók ott
állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy
hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll
vala pedig Péter is ‹ velök együtt, és
melegszik vala.
19 A f‹pap azért kérdezé Jézust az ‹
tanítványai fel‹l, és az ‹ tudománya fel‹l.
20 Felele néki Jézus: Én nyilván szó-
lottam a világnak; én mindenkor taní-
tottam a zsinagógában és a templomban,
a hol a zsidók mindenünnen összegyüle-
keznek; és titkon semmit sem szólottam.
21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azo-
kat, a kik hallották, mit szóltam nékik:
ímé ‹k tudják, a miket nékik szólottam.
22 Mikor pedig ‹ ezeket mondja vala,
egy a poroszlók közűl, a ki ott áll vala,
arczul üté Jézust, mondván: Így felelsz-é
a f‹papnak?
23 Felele néki Jézus: Ha gonoszul
szóltam, tégy bizonyságot a gonoszság-
ról; ha pedig jól, miért versz engem?
24 Elküldé ‹t Annás megkötözve Ka-
jafáshoz, a f‹paphoz.
25 Simon Péter pedig ott áll vala és
melegszik vala. Mondának azért néki:
Nemde, te is ennek a tanítványai közűl
való vagy? Megtagadá ‹, és monda: Nem
vagyok.
26 Monda egy a f‹pap szolgái közűl,
rokona annak, a kinek a fülét Péter le-
vágta: Nem láttalak-e én téged ‹ vele
együtt a kertben?
27 Ismét megtagadá azért Péter; és a
kakas azonnal megszólala.
28 Vivék azért Jézust Kajafástól a
törvényházba. Vala pedig reggel. És
‹k nem menének be a törvényházba,
hogy meg ne fert‹ztessenek, hanem
hogy megehessék a husvétibárányt.
29 Kiméne azért Pilátus ‹ hozzájok,
és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez
ember ellen?
30 Felelének és mondának néki: Ha
gonosztev‹ nem volna ez, nem adtuk
volna ‹t a te kezedbe.
31 Monda azért nékik Pilátus: Vigyé-
tek el ‹t ti, és ítéljétek meg ‹t a ti tör-
vényeitek szerint. Mondának azért néki
a zsidók: Nékünk senkit sem szabad
megölnünk;
32 Hogy beteljesedjék a Jézus szava,
a melyet monda, a mikor jelenti vala,
hogy milyen halállal kell majd meg-
halnia.
33 Ismét beméne azért Pilátus a tör-
vényházba, és szólítja vala Jézust, és
monda néki: Te vagy a Zsidók királya?
34 Felele néki Jézus: Magadtól mon-
dod-é te ezt, vagy mások beszélték né-
ked én fel‹lem?
35 Felele Pilátus: Avagy zsidó va-
gyok-e én? A te néped és a papifejedel-
mek adtak téged az én kezembe: mit
cselekedtél?
36 Felele Jézus: Az én országom nem
e világból való. Ha e világból való volna
az én országom, az én szolgáim vitézked-
nének, hogy át ne adassam a zsidóknak.
Ámde az én országom nem innen való.
37 Monda azért néki Pilátus: Király
vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus:
Te mondod, hogy én király vagyok. Én
azért születtem, és azért jöttem e világra,
hogy bizonyságot tegyek az igazságról.
Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat
az én szómra.
38 Monda néki Pilátus: Micsoda az
igazság? És a mint ezt mondá, újra ki-
méne a zsidókhoz, és monda nékik: Én
nem találok benne semmi bűnt.
39 Szokás pedig az nálatok, hogy
elbocsássak néktek egyet a husvétünne-
pen: akarjátok-é azért, hogy elbocsás-
sam néktek a zsidók királyát?
40 Kiáltának azért viszont mindnyájan,
mondván: Nem ezt, hanem Barabbást.
Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.
János 19
Akkor azért el‹fogá Pilátus Jézust, és
megostoroztatá.
2 És a vitézek tövisb‹l koronát fonván, a
fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá,
3 És mondának: Üdvöz légy zsidók
királya! És arczul csapdossák vala ‹t.
4 Majd ismét kiméne Pilátus, és monda
nékik: Ímé kihozom ‹t néktek, hogy
értsétek meg, hogy nem találok benne
semmi bűnt.
5 Kiméne azért Jézus a tövis koronát
és a bíbor köntöst viselve. És monda
nékik Pilátus: Ímhol az ember!
6 Mikor azért látják vala ‹t a papi-
fejedelmek és a szolgák, kiáltozának,
mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg!
Monda nékik Pilátus: Vigyétek el ‹t ti
és feszítsétek meg, mert én nem találok
bűnt ‹ benne.
7 Felelének néki a zsidók: Nékünk
törvényünk van, és a mi törvényünk
szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten
fiává tette magát.
8 Mikor pedig ezt a beszédet hallotta
Pilátus, még inkább megrémül vala;
9 És ismét beméne a törvényházba, és
szóla Jézusnak: Honnét való vagy te?
De Jézus nem felelt néki.
10 Monda azért néki Pilátus: Nékem
nem szólsz-é? Nem tudod-é, hogy hatal-
mam van arra, hogy megfeszítselek, és
hatalmam van arra, hogy szabadon bo-
csássalak?
11 Felele Jézus: Semmi hatalmad sem
volna rajtam, ha felülr‹l nem adatott
volna néked: nagyobb bűne van azért
annak, a ki a te kezedbe adott engem.
12 Ett‹l fogva igyekszik vala Pilátus
‹t szabadon bocsátani; de a zsidók kiál-
tozának, mondván: Ha ezt szabadon bo-
csátod, nem vagy a császár barátja:
valaki magát királylyá teszi, ellene mond
a császárnak!
13 Pilátus azért, a mikor hallja vala e
beszédet, kihozá Jézust, és űle a tör-
vénytev‹ székbe azon a helyen, a melyet
K‹padolatnak hívtak, zsidóul pedig Gab-
bathának.
14 Vala pedig a husvét péntekje; és
mintegy hat óra. És monda a zsidóknak:
Ímhol a ti királyotok!
15 Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd
el, vidd el, feszítsd meg ‹t! Monda né-
kik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem
meg? Felelének a papifejedelmek: Nem
királyunk van, hanem császárunk!
16 Akkor azért nékik adá ‹t, hogy
megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust
és elvivék.
17 És emelvén az ‹ keresztfáját, méne
az úgynevezett Koponya helyére, a me-
lyet héberül Golgothának hívnak:
18 A hol megfeszíték ‹t, és ‹ vele más
kett‹t, egyfel‹l és másfel‹l, középen
pedig Jézust.
19 Pilátus pedig czímet is íra, és fel-
tevé a keresztfára. Ez vala pedig az
írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK
KIRÁLYA.
20 Sokan olvasák azért e czímet a zsi-
dók közűl; mivelhogy közel vala a vá-
roshoz az a hely, a hol Jézus megfeszít-
tetett vala: és héberül, görögül és latinul
vala az írva.
21 Mondának azért Pilátusnak a zsidók
papifejedelmei: Ne írd: A zsidók kirá-
lya; hanem a hogy ‹ mondotta: A zsidók
királya vagyok.
22 Felele Pilátus: A mit megírtam,
megírtam.
23 A vitézek azért, mikor megfeszí-
tették Jézust, vevék az ‹ ruháit, és négy
részre oszták, egy részt mindenik vi-
téznek, és a köntösét. A köntös pedig
varrástalan vala, felülr‹l mindvégig szö-
vött.
24 Mondának azért egymásnak: Ezt
ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot
reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az
írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak
ruháimon, és a köntösömre sorsot vetet-
tek. A vitézek tehát ezeket művelék.
25 A Jézus keresztje alatt pedig ott
állottak vala az ‹ anyja, és az ‹ anyjá-
nak n‹testvére; Mária, a Kleopás felesége,
és Mária Magdaléna.
26 Jézus azért, mikor látja vala, hogy
ott áll az ‹ anyja és az a tanítvány, a kit
szeret vala, monda az ‹ anyjának: Asz-
szony, ímhol a te fiad!
27 Azután monda a tanítványnak: Ím-
hol a te anyád! És ett‹l az órától magá-
hoz fogadá azt az a tanítvány.
28 Ezután tudván Jézus, hogy immár
minden elvégeztetett, hogy beteljesed-
jék az írás, monda: Szomjúhozom.
29 Vala pedig ott egy eczettel teli
edény. Azok azért szivacsot töltvén meg
eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék
az ‹ szájához.
30 Mikor azért elvette Jézus az ecze-
tet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván
fejét, kibocsátá lelkét.
31 A zsidók pedig, hogy a testek szom-
baton át a keresztfán ne maradjanak,
miután péntek vala, (mert annak a szom-
batnak napja nagy nap vala), kérék Pi-
látust, hogy törjék meg azoknak láb-
szárait és vegyék le ‹ket.
32 Eljövének azért a vitézek, és meg-
törék az els‹nek lábszárait és a másikét
is, a ki ‹ vele együtt feszíttetett meg;
33 Mikor pedig Jézushoz érének és
látják vala, hogy ‹ már halott, nem tö-
rék meg az ‹ lábszárait;
34 Hanem egy a vitézek közűl dárdá-
val döfé meg az ‹ oldalát, és azonnal
vér és víz jöve ki abból.
35 És a ki látta, bizonyságot tett, és
igaz az ‹ tanúbizonysága; és az tudja,
hogy ‹ igazat mond, hogy ti is higyjetek.
36 Mert azért lettek ezek, hogy betel-
jesedjék az írás: Az ‹ csontja meg ne
törettessék.
37 Másutt ismét így szól az írás: Néz-
nek majd arra, a kit általszegeztek.
38 Ezek után pedig kéré Pilátust az
arimathiai József (a ki a Jézus tanítvá-
nya vala, de csak titokban, a zsidóktól
való félelem miatt), hogy levehesse a
Jézus testét. És megengedé Pilátus. El-
méne azért és levevé a Jézus testét.
39 Eljöve pedig Nikodémus is (a ki
éjszaka ment vala el‹ször Jézushoz),
hozván mirhából és áloéból való kene-
tet, mintegy száz fontot.
40 Vevék azért a Jézus testét, és be-
göngyölgeték azt leped‹kbe illatos sze-
rekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás
temetni.
41 Azon a helyen pedig, a hol meg-
feszítteték, vala egy kert, és a kertben
egy új sír, a melybe még senki sem
helyheztetett vala.
42 A zsidók péntekje miatt azért,
mivelhogy az a sír közel vala, abba
helyhezteték Jézust.
János 20
A hétnek els‹ napján pedig jó reggel,
a mikor még sötétes vala, oda méne
Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy
elvétetett a k‹ a sírról.
2 Futa azért és méne Simon Péterhez
és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus
szeret vala, és monda nékik: Elvitték az
Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tet-
ték ‹t.
3 Kiméne azért Péter és a másik ta-
nítvány, és menének a sírhoz.
4 Együtt futnak vala pedig mindket-
ten; de ama másik tanítvány hamar meg-
el‹zé Pétert, és el‹bb juta a sírhoz;
5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a
leped‹k; mindazáltal nem megy vala be.
6 Megjöve azután Simon Péter is nyom-
ban utána, és beméne a sírba; és látá,
hogy a leped‹k ott vannak.
7 És a keszken‹, a mely az ‹ fején
volt, nem együtt van a leped‹kkel, hanem
külön összegöngyölítve egy helyen.
8 Akkor aztán beméne a másik tanít-
vány is, a ki el‹ször jutott a sírhoz, és
lát és hisz vala.
9 Mert nem tudják vala még az írást,
hogy fel kell támadnia a halálból.
10 Visszamenének azért a tanítványok
az övéikhez.
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál
sírva. A míg azonban siránkozék, behajol
vala a sírba;
12 És láta két angyalt fehér ruhában
ülni, egyiket fejt‹l, másikat lábtól, a hol
a Jézus teste feküdt vala.
13 És mondának azok néki: Asszony,
mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az
én Uramat, és nem tudom, hová tették ‹t.
14 És mikor ezeket mondotta, hátra
fordula, és látá Jézust ott állani, és nem
tudja vala, hogy Jézus az.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit
sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondol-
ván, hogy a kertész az, monda néki:
Uram, ha te vitted el ‹t, mondd meg
nékem, hová tetted ‹t, és én elviszem ‹t.
16 Monda néki Jézus: Mária! Az meg-
fordulván, monda néki: Rabbóni! a mi
azt teszi: Mester!
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem;
mert nem mentem még fel az én Atyám-
hoz: hanem menj az én atyámfiaihoz és
mondd nékik: Felmegyek az én Atyám-
hoz és a ti Atyátokhoz, és az én Iste-
nemhez és a ti Istenetekhez.
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdet-
vén a tanítványoknak, hogy látta az
Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
19 Mikor azért estve vala, azon a na-
pon, a hétnek els‹ napján, és mikor az
ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek
vala a tanítványok, a zsidóktól való fé-
lelem miatt, eljöve Jézus és megálla
a középen, és monda nékik: Békesség
néktek!
20 És ezt mondván, megmutatá nékik
a kezeit és az oldalát. Örvendezének
azért a tanítványok, hogy látják vala az
Urat.
21 Ismét monda azért nékik Jézus:
Békesség néktek! A miként engem
küldött vala az Atya, én is akképen kül-
delek titeket.
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle,
és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
23 A kiknek bűneit megbocsátjátok,
megbocsáttatnak azoknak; a kikéit meg-
tartjátok, megtartatnak.
24 Tamás pedig, egy a tizenkett‹ kö-
zűl, a kit Kett‹snek hívtak, nem vala ‹
velök, a mikor eljött vala Jézus.
25 Mondának azért néki a többi tanít-
ványok: Láttuk az Urat. Š pedig monda
nékik: Ha nem látom az ‹ kezein a sze-
gek helyeit, és be nem bocsátom ujjai-
mat a szegek helyébe, és az én kezemet
be nem bocsátom az ‹ oldalába, semmi-
képen el nem hiszem.
26 És nyolcz nap mulva ismét benn
valának az ‹ tanítványai, Tamás is ‹
velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne
Jézus, és megálla a középen és monda:
Békesség néktek!
27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide
a te ujjadat, és nézd meg az én kezei-
met; és hozd ide a te kezedet, és bo-
csássad az én oldalamba: és ne légy
hitetlen, hanem hív‹.
28 És felele Tamás és monda néki: Én
Uram és én Istenem!
29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál
engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik
nem látnak és hisznek.
30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus
az ‹ tanítványai el‹tt, a melyek nincse-
nek megírva ebben a könyvben;
31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy
higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Is-
tennek fia, és hogy ezt hívén, életetek
legyen az ‹ nevében.
János 21
Ezek után ismét megjelentette magát
Jézus a tanítványoknak a Tibériás ten-
gerénél; megjelentette pedig ekképen;
2 Együtt valának Simon Péter, és Ta-
más a kit Kett‹snek hivtak, és Nátánáel,
a galileai Kánából való, és a Zebedeus
fiai, és más kett‹ is az ‹ tanítványai
közűl.
3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek
halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi
is te veled. Elmenének és azonnal a ha-
jóba szállának; és azon az éjszakán nem
fogtak semmit.
4 Mikor pedig immár reggeledék, meg-
álla Jézus a parton; a tanítványok azon-
ban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.
5 Monda azért nékik Jézus: Fiaim!
Van-é valami ennivalótok? Felelének
néki: Nincsen!
6 Š pedig monda nékik: Vessétek a
hálót a hajónak jobb oldala fel‹l, és
találtok. Oda veték azért, és kivonni már
nem bírták azt a halaknak sokasága
miatt.
7 Szóla azért az a tanítvány, a kit Jé-
zus szeret vala, Péternek: Az Úr van
ott! Simon Péter azért, a mikor hallja
vala, hogy ott van az Úr, magára vevé
az ingét (mert mezítelen vala), és beveté
magát a tengerbe.
8 A többi tanítványok pedig a hajón
menének (mert nem messze valának a
parttól, hanem mintegy kétszáz sing-
nyire), és vonszszák vala a hálót a ha-
lakkal.
9 Mikor azért a partra szállának, lát-
ják, hogy parázs van ott, és azon felűl
hal és kenyér.
10 Monda nékik Jézus: Hozzatok a
halakból, a melyeket most fogtatok.
11 Felszálla Simon Péter, és kivoná a
hálót a partra, a mely telve volt nagy
halakkal, százötvenhárommal; és noha
ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.
12 Monda nékik Jézus: Jertek, ebé-
deljetek. A tanítványok közűl pedig
senki sem meri vala t‹le megkérdezni:
Ki vagy te? mivelhogy tudják vala, hogy
az Úr ‹.
13 Oda méne azért Jézus, és vevé a
kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen
a halat is.
14 Ezzel már harmadszor jelent meg
Jézus az ‹ tanítványainak, minekutána
feltámadt a halálból.
15 Mikor aztán megebédelének, monda
Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának
fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél?
Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy
szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd
az én bárányaimat!
16 Monda néki ismét másodszor is:
Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?
Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy
én szeretlek téged. Monda néki: Šrizd
az én juhaimat!
17 Monda néki harmadszor is: Simon,
Jónának fia, szeretsz-é engem? Meg-
szomorodék Péter, hogy harmadszor is
mondotta vala néki: Szeretsz-é engem?
És monda néki: Uram, te mindent tudsz;
te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda
néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
18 Bizony, bizony mondom néked,
a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat,
és oda mégy vala, a hova akarád; mikor
pedig megöregszel, kinyújtod a te keze-
det és más övez fel téged, és oda visz,
a hová nem akarod.
19 Ezt pedig azért mondá, hogy je-
lentse, milyen halállal dics‹íti majd meg
az Istent. És ezt mondván, szóla néki:
Kövess engem!
20 Péter pedig megfordulván, látja,
hogy követi az a tanítvány, a kit szeret
vala Jézus, a ki nyugodott is ama va-
csora közben az ‹ kebelén és mondá:
Uram! ki az, a ki elárul téged?
21 Ezt látván Péter, monda Jézusnak:
Uram, ez pedig mint lészen?
22 Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy
‹ megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd
hozzá? Te kövess engem!
23 Kiméne azért e beszéd az atyafiak
közé, hogy az a tanítvány nem hal meg:
pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem
hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez
megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd
hozzá?
24 Ez az a tanítvány, a ki bizonysá-
got tesz ezekr‹l, és a ki megírta ezeket;
és tudjuk, hogy az ‹ bizonyságtétele
igaz.
25 De van sok egyéb is, a miket Jé-
zus cselekedett vala, a melyek, ha egyen-
ként megiratnának, azt vélem, hogy maga
a világ sem foghatná be a könyveket,
a melyeket írnának. Ámen.